Teljesen belebetegedtem?

Végig úgy éltem az életem,mióta az eszemet tudom,hogy édesanyámnak próbáltam megfelelni. Nagyon kötődök hozzá,ő viszont nem,ha megdicsérem azt mondja ne dicsérjem olyan rossz..ha mondom neki,hogy ha ő is így érezne ahogy én néha ő is megtenné,mire annyit mondott attól,hogy nem mondja nem azt jelenti,hogy ő ne látna szépnek meg mibek mondja tudom magamtól. Rosszul esik,hogy soha nem mondta,hogy büszke rám,bármennyire szeretem,bármivel is jártam a kedvében. A párommal bármit tervezünk megosztom vele,jövőre lesz az esküvőnk,5 év után,nagyon szeretem és tudom,hogy ő az az ember ,aki bármit megtenne értem,s fordítva. Nagy boldogsággal fordultam édesanya felé mik is lesznek a történések a közeljövőben..nem igazán reagált fényesen ,amikor megkérdeztem eljönne e esetleg velem ruhapróbára azt mondta: minek? Már?

Valamiért azt érzem úgy gondolja,hogy majd elfelejtem ,hogy férjhez akarok menni... ő elvált,folyton zsarolja az élettársát,hogy vegye el feleségül,mert az előző nőjét is elvette...társaságban ha erről van szó azonnal másról kezd beszélni,nem hajlandó erről beszélni,mikor megkérdem mi baja annyit mond semmi,ha kikérem valamiről a véleményét pedig,hogy én tudom...

Arra gondolok,hogy ez most vagy féltékenység vagy azért nem akarja ezt ,mert ő korán férjhez ment,nagyon korán lett édesanya,de későn is váltak el sok sok év után..szerintem ha két ember szereto egymást felesleges várni,nincs időhöz kötve,válhat el valaki hosszú évek múltán is,hiába szülök gyereket 30 évesen,miért lenne az jobb? 23 vagyok ,párom 29,tudom mit szeretnék,tudom,hogy ketten mindent megteremtünk magunknak és ha már meg van minden jöhet egy gyerek. Úgy érzem ő egy akadálynak lát engem,akit 16 évesen megszült és nem tudott élni miattam,amire ezelőtt célzást is tett..a bátyám folyton dicséri mind a külsejét,mind a belső tulajdonságait,pedig semmit nem csinál soha,engem soha nem dicsért meg semmiért,se a külsőmért,sem semmiért,pedig szívem lelkem kiteszem nekik,ruhától kezdve cipőn át is ami tudtam,hogy tetszik megleptem vele,hogy tudja mennyire szeretem,ha már abból nem látja mennyit segítek neki itthon,valamiért én sosem voltam neki jó...nagyon sokat sírok mi legyen az esküvővel,nagyon elszomorított,nem ezt vártam anyámtól..mit gondoltok??