Most tényleg én romboltam szét egy családot, és én vagyok a levetett, buta liba, aki halálba kerget másokat?

5 hónapig voltam kapcsolatban egy nálam 7 évvel idősebb férfival (én 24 éces vagyok), közös ismerősön keresztül ismerkedtünk meg egy szülinapi buliban. Azt állította, hogy komoly kapcsolatot szeretne, de valahogy a tettei nem voltak összhangban ezzel, alig ért rá, és a programok is sekélyesek voltak, mindig csak sétálgatás, kaja/mozi, aztán szex, másnap pedig tipli. Viszont nagyon sokat keresett, amikor nem voltunk együtt, érdeklődő volt. 5 hónap után szakítottam, mert nekem ez kevés. Akkor bevallotta, hogy házas, és azért titkolta, mert rettegett, hogy emiatt nem kell nekem, pedig az asszonnyal már semmi nincs köztük, és megbeszélték, hogy válnak, de most már muszáj elmondania nekem, mert fél, hogy elveszít. Elküldtem a büdös francba.

Kicsit nyomozgattam utána, és kiderült, hogy még a nevéről is hazudott, kamufb-ról írogatott. Megtaláltam fb-on a feleségét, és megláttam, hogy van 2 kicsi gyerekük is, és több tucat boldog családi fotójuk van. Azonnal írtam az asszonynak egy hosszú levelet, részletesen leírtam, hogy mik történtek, közös képekkel (alig készült ilyen amúgy, kerülte ezt is, és a netre nem tehettem ki, de erre mindig talált kifogásokat) igazoltam a történetet. Leírtam, hogy végtelenül sajnálom, hogy így kell megtudnia, de úgy érzem, joga van tudnia az igazságot.

A feleség azonnal visszaköltözött az anyjához. A kedves "férj" vissza akarja könyörögni magát, és azóta egy nyugtatós öngyilkossági kísérleten is túl van. Azóta a nő ocsmány leveleket ír nekem, de még a nő pár barátnője is írt. Ezeknek az a lényege, hogy egy moslék, beképzelt kis egyetemista, karrierisra liba vagyok, aki maximum szexre jó, senki sem fog velem családot alapítani, és ha néha még meg is dugnak, akkor sincs esélyem egy feleség és gyerekek ellen, mert én semmi magasabb rendű kapcsolatra nem vagyok alkalmas, és most is csak annyi szerepem volt, hogy örökre tönkretegyek egy egész családot, és a halálba hajszoljak másokat.

A közös ismerőst, akinek a buliján megismerkedtünk, kérdőre vontam, hogy miért nem szólt, hogy nős ez a pasi, és ő csak annyit mondott, hogy nem akart elrontani a másiknak egy numerát, úgysem jelent semmit, utána pedig azért nem, mert tudta, hogy ezt tenném: szétrombolnék egy családot a saját egóm miatt.

Teljesen kiborítanak ezek a szavak, egyáltalán nem értem, miért lenne bármi igaz ezekből. Miért lennék én a hibás azért, mert egy férfi nem tud hűséges lenni a saját feleségéhez, és ráadásul még engem is átver?

Mit lehet kezdeni ezzel az egész szituációval?