Mit gondoltok azokról a házaspárokról, vagy azokról a párokról akiknek nincs gyerekük több év együttlét, házasság után sem, nem tesznek érte, hogy mindenáron legyen, vagy kifejezetten nem akarnak gyereket vállalni?

11. Tapasztaltál emiatt negatív kritikát? Mármint amiatt, hogy nincs gyereketek. Mert nálunk az van, hogy havonta legalább 1-2 ember nekünk szegezi a kérdést, sőt, azt is megkaptuk már, hogy önzőek, szemetek vagyunk.

Úgy gondolom, hogy ez az adott pár magánügye. Anyám egyik nagynénje olyan betegséggel született, amivel nem lehetett gyereke, a férje elfogadta így. Mivel szinte egész életében orvosokhoz járt a betegsége miatt, az örökbefogadás sem lett volna opció.

Semmi kozom hozza. Inkabb ez mint megszulni 2-3 gyereket akikkel csak ordibalni tudnak. Jopar ilyet latok...

Nem tudom eldönteni, mi legyen. 32 éves vagyok, sokak szerint (persze nem mondják), öreg vagyok az első gyerekhez. Igazából olyan betegségem is van, ami senki másnak nincs, nincs sorstársam, jártam vagy 20 orvosnál, meg vagy 8 természetgyógyásznál, persze senki nem tudja, mi a bajom. Lidocainon, nyugtatón és alkoholon élek. Persze mindenki engem b....gat, hogy így, meg úgy a gyerek, mekkora öröm. Hát, nem tudom...én csak látom az utcán a visítozó kölyköket, akik azt csinálnak, amit akarnak, mert anyucika szült, és akkor már szent, neki nem lehet szólni. Azt nem értem, hogy az én koromban az én anyukám akkor minek szólt rám...De ez már más téma. Most úgy vagyok vele, hogy olyan borzalmas a génállományom, hogy inkább nem vállalnék, nehogy olyan legyen, mint apám vagy még egy pár családtagom, mert ugye tudjuk, hogy a nevelés egy dolog, a genetika viszont kicsit többet nyom a latba...arról nem is beszélve, hogy nem vagyunk gazdagok, tehát nem tudnánk megvenni a gyereknek az Iphone 100 ezret, emiatt is gyűlölhetne akár. Vagy egyszerűen rossz társaságba keveredik, mert ugye egy idő után nem a szülő a lényeg, hanem a haverok, az ő csodás igényeik szerint kell viselkedni, öltözködni. Szóval most úgy vagyok vele, hogy köszi, de ne nem. Előbb egy cica vagy kutya. Persze a férjemet sose érik ilyen atrocitások, hogy miért nincs,ha mégis megkérdezik, akkor majd lesz, és kész, ez a válasz. De tovább nem csesztetik. Ellentétben velem. Nekem mindenki beszél a lelkemre, hogy húúú de jó az egész,meg minden. Aztán hallom a következő dolgokat, hogy de jó, hogy a gyerek végre már kezdi az ovit, sulit, és nem lesz itthon. Kérdezem én: akkor meg minek??? Persze akkor én vagyok a legelvetemültebb gyerekgyűlölő. És igen, kegyetlenül idegesít, ha a h@ ly e gy er e k visít, mint egy elmeháborodott a közvetlen közelemben, menekülök. Meg közel sem megyek hozzájuk, mert ha nekem jönnek, és bőg a gyerek, akkor én r@ ha djak meg...Na akkor adnék egy sallert a kedves "anyukának", aki nem volt hajlandó megtanítani a kölykét normális dolgokra. Már gondoltam rá, hogy benyögöm, hogy meddő vagyok, és akkor senki sem kérdezősködik tovább. Azt is megmondhatnám, hogy nincs kedvem ahhoz, hogy valaki kiszívja az életet is belőlem, aztán egész életemben csak bánatos legyek, meg szomorú, mert beteg, most dackorszak van, most kiskamasz, most nagykamasz, most nem akar itthon lenni, mert a haverok fontosabbak, aztán meg elköltözik a világ végére ...mert ezt látom a környezetemben. Kb. 1 százalék jó, állítólag megéri. De kinek??????????

Jaj bocsi, a kérdésedre nem válaszoltam. Én úgy kezelem, hogy bólogatok, hogy persze Erzsike néni, úgy lesz. Legközelebb meg benyögöm, hogy már próbálkozunk. Akkor nem szólhat senki. Ha meg a lombikkal jönnek, akkor megmondom, hogy köszi, de már volt daganatom...és nem kell több, ha megbocsátasz.

Mi 23 évesen jöttünk össze és most vagyunk 30.Már házasok vagyunk,de azt se siettük el.Nem bántuk meg,hogy nem vállaltunk korábban gyereket. Pár évet lehúztunk mi is albérletbe,ami azért nem kevés kiadás ugye.Persze mentünk azért ide oda,nyaralások stb,szoval nem unatkoztunk és azert mert nincs még gyerek a kapcsolatunk se laposodott el.Azert szeretnénk családot alapítani,meg is beszéltük,hogy egy gyereket tervezünk. Anyám és férjem anyja 30felett voltak mikor jött a 3.gyerek.Azért még talán van esély rá 1-2 éven belül és olyan "vének"se leszünk még akkor.Minket nem érdekel ki mit gondol.Még nem kaptunk ezmiatt negativ kommenteket.Nem érdekel,hogy 20-as éveinkbe nem alapitottunk családot.Az sem,hogy azt mondják akkor a legideálisabb.Persze biztos igy van,fe ettöl még nem zavar. Aztán van és lesz aki azt mondja,hogy egy gyereknek nem jo a sora mert kellene neki testvér és egyedül tök uncsi stb.Persze ha elsőre ikrek lennének az más,nyilván örülnénk nekik is :) Sajnos kevés idő jut amugy is másra.Nem nevezném magunkat karrieristáknak még is 8-12 órát dolgozunk.Emellett kell idő pihenésre,hobbyra egymás,család,baráti kapcsolatok ápolására stb.De gondolom ez mindenkinél így megy.Lehet azt mondják ránk hogy kesőn vállalunk és akkor is csak egyet ezért tul kényelmesek vagyunk.És valószínű,hogy igaz is lehet.Miért volna gond ez.

Semmit, az ő dolguk. Én se szeretnék, pedig minden körülmény adott lenne.