Apukák! Más is érzi, hogy semmi szükség nincs rá a saját családjában?

Régen ő kezelte a pénzt teljesen. Ma már én adok neki, amennyit muszáj.

Én is azt érzem, hogy csak a válás lehet kiút ebből. Csak tartok tőle, hogy az utódját is "elkényeztetném", és kezdődne minden elölről. :-( Ráadásul gyerekek is vannak.

Igen, én is intenzíven részt vettem mindenben. Csakhogy az iskolában nem szeretik az apákat (férfiakat). Ezért folyamatosan bántották a tanárok a fiam, akit próbáltam védeni. Amiért meg mégjobban bántották. Akkor álltak le, miután nem mentem többet az iskolába. Vagy csak az volt a bajuk, hogy mindig együtt voltunk az asszonnyal. Kivettem a részem, és ki is veszem. De már nagyok a gyerekek, és az egyik ugyanaz, mint az anyja, így ő is utál. A munkából meg több órára is el tudok menni, így ez sem volt gond. Egyszerűen csak kiutáltak.

Csak én fizetek, mert én dolgozok egyedül. Csak azért melózok állandóan, hogy ne kelljen otthon lenni. Nem azért utáltak ki, mert nem voltam otthon, hanem azért nem vagyok otthon, mert kiutáltak.

A kutyának nálunk is több szava van.

Annyira jó dolguk van, hogy tudnak azon gondolkodni, hogy milyen "rossz" nekik. Szexel már évek óta nem is próbálkozok. Kaját lehet rendelni, takarítónőre meg lesz pénzem válás után.

Már látom, hogy nem szabad egy nőnek jó világot teremteni. Pedig hányan, hányszor figyelmeztettek...

Az iskola kezdetekor. Úgy értem, hogy mindig minden szülőire, és másra mindketten mentünk. Direkt figyeltem, hogy ott legyek mindig. Nehogy az legyen, ami lett. Amúgy csak egyedül vitte, hozta a gyereket.

Csak a fiam tanáraival volt baj, akikre sokan mások is panaszkodtak. A többiek, óvónők is szerettek.

Lehet hogy van neki, de tagadja, és bizonyítani sem tudom. Szerintem inkább alkalmi kalandja(i), lehet(nek). Azt meg lehetetlen lebuktatni. De lehet, hogy ennek vége mindenképp...