Apukák! Más is érzi, hogy semmi szükség nincs rá a saját családjában?

Általában azok válnak ilyenné akik túl sokat bólogattak a párjuknak, mindent úgy csináltak ahogy anyucinak jó. Anyuci meg belekényelmesedett a dologba, emellett nem nézi már emberszámba a másikat. Jó hogy ott van mint pénzforrás, meg háztáji szerelő, de amúgy nem számít a véleménye. Mert úgy sincs neki.

Meg kellene tanulnod kinyitni a szádat. Pl. mikor te vagy a hibásnak kikiáltva, kérlek, legalább vitatkozz egy kicsit az asszonnyal, b--zd rá az ajtót párszor.

Persze ilyenkor meg az jön hogy "az a mocskos férjem egy agresszív majom lett brühühü"... de legalább neked jobb lesz kicsit lelkileg, embernek fogod magad érezni, akinek van véleménye, és ráadásul hallatni is meri azt.

Emellett én elvonulnék, foglalkoznék pl. a saját hobbimmal. Nem non-stop, de anyucika érezze már hogy a férjének van saját élete is, nem csak és kizárólag az ő kívánságait lesi 0-24.

"közli velem, hogy nem teszi meg. Majd tavaszal, amikor rövidnadrágot akar felvenni, rá kell várnunk, hogy leborotválja magát, addig ki sem tudunk menni az utcára..."

Jó, persze, ez azért -szerintem- a legtöbb kapcsolatban így van. A nők kisebb része vállaja hogy a férje kedvéért nem vágja puccba magát, nagy része azt mondja hogy a párja kedvéért öltözik ki, teszi magát rendbe, stb.

Valójában pont nem a párjának akar tetszeni hanem a visszaigazolásokat várja az utcán / munkahelyen stb. Ha már egy idegen férfi megnézi, megjegyzést tesz, már kapott egy visszaigazolást, amitől a nőiessége, egója tápláltabb lesz.

És ez teljesen független attól hogy te otthon mennyire dicséred, ismered el. Nem, nekik más, idegen férfiak elismerése kell.

Ugyanúgy nekünk, férfiaknak is jól esik ha egy idegen nő ránk mosolyog, vagy úgy néz...

A nagyobb baj ott van ha nem ad a véleményedre, nem számít neki hogy te mit gondolsz stb.

Valószinűleg tényleg mindent az ő kénye kedve szerint cselekedtél eddig.

Nem tudom ezt innen hogyan lehetne visszafordítani. Lehet ha hirtelen a sarkadra állsz, nem szt fogod kiváltani hogy felnéz rád, lehet épp az ellenkezőjét.

Ez már kőkemény pszichológia.

Meg ne kérdezd, mit segíthetsz, ennél kiábrándítóbb nincs.

Szépen nézz körül és vedd észre a munkát, majd szólj a feleségednek, hogy kicseréled a villanykörtét, most ne nyúljon a kapcsolóhoz vagy holnap te viszed a gyerekeket, hogy tudjon pihenni. Hálás lesz nagyon, gond megoldva.

Szerencsére nálunk nem, örül, hogyha hazaérek, csókkal vár.

Ha valamiben nem tud dönteni (legyen szó akár egy ruháról is, vagy a másnapi ebédről), megkérdez, érdeklődik, mi van velem.

Amikor tudunk, szeretkezünk (ez ugyan ritkult, de az összebújás-simogatás nem)... szerencsére nem lett elvakult "anyuka", akinek mindene a gyerek a világ meg le van szarva.

Az egyik legjobb barátomnál viszont ez megy, amit leírsz, ő nemsokára beadja a válókeresetet. Sokáig (túl sokáig) próbálta megmenteni a házasságát, nem ment, az asszony egy nárcisztikus nő, aki a gyerekeket is ellene hangolja.

34ffi