Miért van az, hogy egyesek hamar (mondjuk egy éves kapcsolat után) összeházasodnak, majd azután elválnak? Mi lehet ennek az oka?

Sokaknak az egész család mondja, hogy mikor házasodnak már meg, benne vannak a korban stb..A nyomás is közre játszhat..

Meg az is,hogyha már valaki kétségbeesett,hogy mindjárt 30 és még nem tart "sehol" úgyhogy az első adandó alkalommal meg is házasodik.

Szerintem legalább 2-3 évet kéne járni mielőtt eljegyzésre adjuk a fejünket. Utána is ugye még pár hónap, mire megszervezik az egészet..

Kell ez a kb 3 év,hogy kiismerd a másikat.

Persze sok minőségi együttléttel. Még lehet a 3 év is kevés..

Szerintem mindenképpen jól ki kell ismerni a másikat és 1000%-ig biztosnak lenni benne,hogy igen , ő az, akivel 50 év múlva is kortyolgatni akarom a reggeli teát.

Mert erről kéne ,hogy szóljon a házasság.

Nem úgy kéne hozzállni alapból, hogy hát max elválunk ha nem jön össze..

Nem lehet előre tudni mi lesz később, de akkor is jól kéne megválasztani kivel házasodunk össze, szerintem nagy jelentősége van, még akkor is,hogyha könnyen felbontható .

Nekem ne mondja senki, hogy egy év alatt teljesen megismerte a másikat.Az elején sokszor más arcukat mutatják az emberek. Meg viszonylag kevés szituációt éltek még meg együtt.

Kell pár év,hogy minden helyzetben lássuk a párunkat és több megpróbáltatáson keresztül menjünk együtt. Ilyenekben lehet igazán megismerni a másikat.

Az, hogy csak randizgatunk, beülünk ide-oda az által még nem ismered meg a másik igazi énjét..

Az együttélés is fontos szerintem házasság előtt.

Nem akarna szerintem senki leélni egy életet úgy, hogy a másik egy lusta disznó és mindent tőlünk vár el.

Meg kell nézni,hogy viselkedik a másik együttélés alatt. Ehhez is idő kell, mert az elején könnyen megjáthatja magát valaki.

Van ilyen is és olyan is, amikor 8 év együttélés után házasodnak és fél év múlva meg válnak. Na azt már tényleg nem értem...

Ismerek olyat is, akik fél év után házasodtak és 30 évig voltak azok.

Nem hiszem, hogy jó elhamarkodottan dönteni, de van amikor tényleg tudják, hogy meg van a másik. Ez ritka.

-Rossz családi háttér

-Önbizalomhiány

-Rossz életszínvonal

-Alacsony iskolázottság

Általában ezek segítenek abban is, hogy minél előbb vállaljanak gyereket is a párok, tudván, hogy az majd megváltoztatja az életüket, illetve színt visz bele.

Ilyen kérdést nem egy ilyen, a tinik uralta, s az ő tengernyi élettapasztalatát kíméletlen magabiztossággal világnak kiáltó oldalon kellene feltenni, kérdező.

Nyilvánvaló, hogy aki lenézi, leszólja a rövid időre következő házasságot, az még nem volt igazán szerelmes.

Hadd mondjam el nekik, hogy bizony létezik olyan szerelem, ami meggondolatlan lépésre készteti az embert. Létezik olyan szerelem, amikor példás családapa "bolondul meg", és lép le a bérszámfejtő Gizikével, hátrahagyva életének addig elért javait, hátrahagyva házat, kocsit, asszonyt, gyereket. Létezik olyan szerelem, amikor a boldog házasságban élő addiktológus főorvos asszony szökik meg egy alkoholista hajóskapitánnyal, három kiskorú és egy nagykorú gyermeket hagyva a férjre. Létezik olyan szerelem, amikor minden szívdobbanás egy kis darab halál, minden lélegzetvétel egy fuldokló kínszenvedés, amit a máiktól távol tölt az ember. Létezik olyan szerelem, ami felülír minden morális törvényt, amiért akár ölni, vagy halni is képes valaki.

Ilyen szerelmet azonban csak kevesen ismernek meg. Nekem közel 50 felejthető kapcsolatomba, és egy elrontott házasságomba került megtalálni. És hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy volt közben egy pár szerelem is. És tapasztaltam, hogy evolúció bácsi olyan hormon mixet kever az ő vegykonyháján, hogy az ember minden valamirevaló szerelemnél azt hiszi, hogy ez a legnagyszerűbb, legszentebb, legidőtállóbb szerelem, amilyet nem hordott többet a hátán a föld. És azt hiszi, hogy az örök törvény náluk dől majd le, és az ő szerelmük túlél minden csatát.

Hát mi más, szebb, nagyszerűbb dolgot adhatna egymásnak két fiatal, mint hogy törvényesítik, mintegy véglegesítik a szerelmüket?

Oké! Valóban sok olyan is van, amit itt előttem leírtak, de hiba lenne nem észrevenni a jól működő házasságokat.

Én egy szerdai napon ismertem meg a második feleségemet, szombaton összecuccoltunk, két hónapra rá feleségül vettem. Ennek sok-sok éve és töretlenül imádjuk egymást azóta is. Ehhez azonban fel kell nőni, meg kell érni érzelmileg. Ezért meg kell dolgozni. Tenni kell a kapcsolatért, mert ha ez nem történik, kíméletlenül cserbenhagy minket. Ehhez tanulni kell. Tanulni pedig csak a saját hibáinkból, a kudarcainkból tudunk. Szerelembe kell esni, csalódni, padlóra kerülni és újra kezdeni. Hinni, hogy na végre, megtaláltam az igazit. És ha egy elrontott házasságon keresztül visz az út a boldogsághoz, isten neki!

Ugyanaz az ok mint akkor amikor valakik 8 év utàn / ebből 4 év együttélés utàn összehàzasodtak, majd rà 1 évre elvàltak.. Ismerek ilyet. Az ok, nem ismerték ki egymàst eléggé ennyi év alatt sem/ làttàk hogy nem stimmel a dolog, de a nő azt képzelte a pasi majd megvàltozik.

Tovàbbi àltalànos ok : egyàltalàn nem illenek össze . Nem ismerték meg egymàst igazàn, de ez nem idő függvénye.

Annyi biztos, hogy nem azon múlik, hogy valaki 1 év utàn vagy 5 vagy 8 év utàn hàzasodik. A kapcsolat minősége szàmít, az érzések, és hogy mennyire passzoltok egymàshoz.

Ismerek pàrt akik 1 év utàn hàzasodtak és boldog hàzasok 9 éve.

Marhàra nem oszt nem szoroz, hogy 1-2 év vagy 10 utàn hàzasodsz. Ha összetartoztok, életetek végéig fog tartani.:)