Mi lehet az oka, hogy a mai fiatalok nagy részének esze ágában sem áll megházasodni és családot alapítani?

Írj egy korosztályt a fiatalra, biztos ami biztos.

30/f

Nézd meg a szüleiket!

Megcsalás, válás, veszekedés, társas magány. Kínlódás a gyerekkel, akire sosincs elég idő, túlórák, hogy legalább meg tudd venni egy részét annak, amiért hisztizik.

Reggel kel, elmegy dolgozni, este jön, házimunka, lefekszik. Semmi öröm, szórakozás vagy pihenés, csak a munka.

Nem akarnak így élni. Azt pedig nem tudják, hogy lehet másképp csinálni.

Azért nincs, mert látják, hogy ebben az országban mi zajlik, látják hogy mi történik az idősebb kor-osztályok "családjaiban", és szeretnének jó sztahano... vagy is karrieristák lenni, hiszen a TV-ből, és minden médiumból azt látják, hogy az a legfontosabb, hogy egy multinál jó cleaning manager, vagy treasury manager, vagy pötschköszörű manager legyél.

A házasságra való nem vágyás viszont teljesen korrekt, mert az egy elavult, nagyon durván idejét múlt dinoszaurusz bürokratikus szerveződés, értelme ma már semmi, csak az hogy menyasszony szép képeket tölthessen fel a facebookra, és bemutathassa, hogy neki sikerült "hercegnővé" válnia, és megmutatni a rokonságnak, és a barátoknak, hogy ők milyen sikeresek, mert egy nagy bulit tudnak szervezni pár milláért (nagyrészt hitelből).

26 évesen azért szakítottam az exemmel (4 év után 1 év élettársi kapcsolat), mert ő elfelejtette közölni, hogy amúgy nem szeretné ezt az elköteleződést.

Már ott voltunk, hogy majd közös hitel stb. Végül is ezt megúsztam. Persze így feleződött az önerő, mert már csak a saját spórolt pénzem van, úgyhogy most abban bízok, hogy év végére talán összejön egy szar lakás. Ha az is megvan, akkor boldog leszek, hogy törleszthetem a lakáshitelt és soha többé nem lesz spórolt pénzem. (jee...)

Szóval én szívesen házasodtam volna, de hát ahhoz nem árt ha van egy férfi is. Most meg már tökmindegy, mikor és kivel jövök össze, szerintem 30 éves korom előtt nem lesz aktuális újra ez a téma, hisz minimum várni kéne megint 1-2 évet mielőtt áment mondok egy eljegyzésre, aztán megint 1-2 év a házasságig, stb...

Tudom irigyelni azokat, akiknek a szüleik odatettek egy lakást a seggük alá, és nem lebeg a fejük felett az ezüst guillotine, lakáshitelnek keresztelve, és jut olyan luxusra, hogy mondjuk esküvőre spóroljanak (akár kicsire) vagy felneveljenek egy gyereket.