Mi lehet az oka, hogy a mai fiatalok nagy részének esze ágában sem áll megházasodni és családot alapítani?

A gyerekszüléssel kapcsolatban nekem is komoly kétségeim vannak. Pl. egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez a világ, ez az ország olyan nagyon jó hely lesz 20 vagy 40-50 év múlva. Egyelőre nem látom, hogy bármi pozitív változás jönne.

31N

A ketteshez közel vagyok, azzal a különbséggel hogy ha tudnák is hogy lehet jobban csinálni, akkor sem lenne rá módjuk, mert rég túl sokan vannak hozzá.

De úgy látom itt kissé összekevernek némileg összefüggő, ám lényegében különböző dolgokat: családalapítás, hivatali szerződéskötés (mindenképp állami olykor emellett egyházi), szexuális örömszerzés. Amennyiben utóbbi nem az érzelmek mindennapos megnyilvánulásaként, hanem csupán az első kettő (pláne a második) kellékként van jelen; illetve a legkisebb esélye is fennáll hogy a t. hölgy a velünk születettnél is nagyobb adósrabszolgaságba hajszoljon jó eséllyel mindkettőnket (akár megalapozatlan anyaságmániából akár túl primitív szexualitás kockázataként), nem is beszélve szerencsétlen hipotetikus gyerekről; illetve úgy látom hogy az illetővel csak fenekünk közös pállasztását és növesztését tudjuk továbbadni az állami kiértékelés függvényében pár letoszással vagy bankjeggyel körítve az utókornak; előbb mászok kutyának álcázva állatorvosi rendelőbe vagy sintértelepre miskárolásért, minthogy valami vendéglátóhelyen egy szép elvárt szót is hazudjak valami penetráns lötty mellett mindezért.

Ám én épp azt tapasztalom, hogy sokan körülményektől függetlenül is "házasodnak" és ontják a gyereket, akár betonkockai albérlet tetején segélyből tengődve is (és nem kell ám valami kisebbségre gondolni, színmagyarok is), holott már ők maguk gyakran guruló vaskaszniban bujkálva alkotják meg első porontyukat helyhiány vagy/és a hamis erkölcs elöl való bujkálás folytán. Illetve sok anyajelölt képes pasit csak annyi időre fogni tenyészalanynak, amíg összehoz egy porontyot. Tehát ha a normálisabbja kerüli is az ilyen helyzeteket, mindenképp jó esély van újabb népességrobbanásra, pláne ha a gondoskodó állam bácsi még tol is bele egy kis extra kesst és szolgáltatást.

A legnagyobb baj, hogy felborult az értékrend. Végtelenül önző, egoista a mai felnövekvő generáció. Bele sem gondolnak, hogy dédszüleik, miként tudtak úgy 6-8-10 gyereket szeretetben, egészségesen felnevelni, hogy gyakorlatilag csak az apa volt kereső, s neje háztartásbeli. Szűkösen éltek, de szeretetben, s szépen összecsiszolódtak. Ma a degenerált, szabadelvű, erkölcsromboló filmsorozatokból csak rosszat lehet tanulni. Inkább a nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel üljünk le beszélni, tőlük tanuljunk! Második világháború átélése (nemi erőszak, hafifogság stb.), AVO, '56 után is szerették egymást, kitartottak egymás mellett, s születtek a magyar gyerekek. Ma sajnos a legtöbb fiatal férfi egy pöts, aki megriad egy komoly, felelősségteljes kapcsolattól, besz@ri önző, hűtlen, élvhajhász alak. A nők addig építik a karrierjüket, hogy amire jöhetne a baba, addigra már meddővé válnak a sok fogamzásgátló, cigi és alkohol elfogyasztásától. Túl magasra rakják a mércét is, hiszen ma 4 friss diplomásból egy a férfi és három a nő! Tehát a legtöbb diplomás nő, csak álmodozhat a fehér lovon érkező diplomás lovagjáról, mert matematikailag képtelenség, hogy mindegyiküknek azonos iskolázottságú párja lehessen.

Erkölcsi megújulás kell, komolyan elgondolkodni azon, hogy mit jelent a hűség, becsület, önzetlenség, szeretet, kitartás. Őseinknek sikerült. Minden viszonyítás kérdése. A török elleni időkben ezerszer keményebb volt az élet! A mai nyavalygást tegyük félre!

45/F - szerető, hűséges férj, aki felesége mellett a végsőkig kitart 3 közös gyerekével. Úgy, hogy sokszor fáradtak vagyunk, hogy másodállást kell vállalnom, de épp ettől becsülöm meg az élet apró örömeit. A legnagyobb öröm pedig, amikor világra jön utódod, gügyög, bújik, s látod felcseperedését. Az odafigyelés, szeretet, hatványozottan térül vissza gyermekeinktől.

Sokan félnek igazi felelősséget vállalni a kapcsolatukért, ezért nem házasodnak, mert könnyebb megszabadulni a partnertől, amikor jön másik, a válás nagyon macerás. Mert bizony akik ilyenek, akarnak mást, aztán vagy jön az a bizonyos jobb akire vágytak, vagy nem.

Családalapítás? Miért ? A párodat/házastársad neked nem családtag? Nekem legalábbis az enyém az. Ha gyerekvállalásra gondolsz családalapítás címén akkor: vannak emberek akik nem érzik létszükségletnek azt, hogy kölyköket potyogtassanak egy amúgy is túlnépesedett világba. Vagy más okuk van rá miért nincs gyerekük.

Mi a férjemmel 10 éve vagyunk együtt, de egyáltalán nem akarunk gyereket mert nem szeretjük őket. Csak nyűgnek tartjuk, és nem akarjuk feladni a szabadságunkat. Magunkat is megkíméljük egy boldogtalan élettől amit számunkra a gyerek vállalása jelentene, és a gyereket is attól, hogy olyan családban éljen ahová azért került mert a szülők a társadalmi nyomás hatására bevállalták. Mert ugye aki x éves, x éve kapcsolatban/házasságban él azt nagy divat cseszegetni, hogy miért nincs gyereke, és mikor lesz már, amikor ez magánügy. Nekünk azért nincs mert nem akarunk és kész. Nálunk egyébként a házasság fontos volt, mert így egymás hozzátartozói vagyunk hivatalosan is, gyerek pedig nem kell. A kapcsolatunk így előtérben marad, nem kell másra tekintettel lenni, továbbá a szabadságunk és a munkánk is fontosabb egy gyerek megléténél. 31N

Megjegyzésként írnám a paradoxont, miszerint a Föld túlnépesedése miatt valóban felelősség teljes a gyerek nélküli kapcsolat (házasság), de a társadalombiztosítás felosztó-kirovó rendszere miatt előnytelenek a gyerek nélkül (házasság) kapcsolatok...

Sőt, társadalmi szinten nagyfokú önzés mindkét nemnek gyerek nélkül mind fiatalabb korban, amikor könnyebben váltanak munkahelyet előnyösebb fizetés reményében (akár anyagi érdekből partner kapcsolatokat létesítve), és önző lesz nyugdíjas korban is, amikor tartja a markát a felosztó-kirovó társadalom biztosítás felé a korábbi fizetésére alapozott növelt nyugdíj igényével. Ez a trend Európára is kiterjesztve...

Inkább a börtön. Ott legalább van harmadolás, amnesztia, stb. :-))

Viccet félretéve Bonyhádi Zsolt nevű felhasználó válasza közelíti meg legjobban a valóságot. Csak egy dolgot hagyott figyelmen kívül, hogy ezt mi, az idősebb generáció ba52tuk el. Mi még sok lemondásban nőttünk fel. Megtanultuk, mi az, hogy NINCS. Hogy MAJD. Keményen megszenvedtünk az első karóráért, a trapéznadrágért, vagy farmerért. Kivágott orrú tornacipőben mentünk tesiórára, és nem volt szégyen az idősebb rokongyerek kinőtt ruháját elfogadni. Mi már nem akartunk ilyen életet a gyerekeinknek, ezért megadtunk nekik mindent. Nem láttuk át, hogy az ember fejlődni szeret. Akkor boldog, ha mehet előre, egyre feljebb.

Csakhogy! A kivágott orrú tornacipőtől VAN HOVA fejlődni, míg a szekrény alján heverő 3 pár megunt Adidastól már nem annyira. Mi a nincsben nőttünk fel nekünk nagy öröm volt megvenni a (ma már) legalapvetőbb háztartási eszközt is. Persze fiatalon mindenki azt hiszi, az a boldogság, ha nem kell dolgoznia, ha nem kell szenvednie, és anélkül is megvan mindene. Mi is azt hittük. Valójában a boldogság az, amikor haladni, fejlődni tud az ember. Amikor vannak (hétköznapi) tervei, céljai és harcai. Még ha ez lemondással is jár. Mi tudtunk lemondani, kivárni, megszenvedni a dolgainkért. Mi egy boldog nemzedék voltunk, természetes volt tehát, hogy gyereket akartunk. Neki is meg akartuk adni az esélyt a boldogságra. Aztán a fene nagy jóakaratunkkal egy boldogtalan nemzedéket gyártottunk.

A gyerekeink megkaptak mindent, így ők nem tanultak meg lemondani, s így félnek a gyerekvállalástól, mert egy gyerek sok lemondással jár. A gyerekre áldozni kell. Neki adni kell. Kielégíteni a feneketlen igényeit. S mindezt akkor, amikor a fiatalnak magának is egyre nehezebb a kielégíteni a saját növekvő igényeit. Hiszen neki már nem öröm megvenni egy szaros vasalót, vagy egy kinyitható ruhaszárítót. Neki természetes, hogy ez VAN. Ő állandó fényben nőtt fel, de nem tudja ezt, mert a fény csak a sötétben látszik. Tehát ez egy boldogtalan nemzedék, és így ők nem is akarnak gyereket erre a boldogtalan világra.

Kedves Bonyhádi Zsolt, ekkora begyöpösödött választ még nem olvastam, sőt szerintem minden 30 alattinak golyó a fejbe és kész. Meglepődtem, hogy 45 éves vagy mert a hsz.-od alapján 70-nek tűntél :D Pár dologban van igazság, de nagyon sarkítasz.

Először is, igaz, hogy az emberek generációról generációra individualistábbak, önzőbbek, de tényleg szebb volt a dédnagyszülein kora mikor 10 millió számra gyilkolták egymást az emberek a világháborúba? Mondjuk legalább nem voltak önzőek, azt mondták öld meg akkor kérdés nélkül megtették.

Lehetne várni, hogy a mai fiatalok teleszüljék a világot, de egyrészt a Földnek is végesek a készletei, és fejlett országokban felesleges várni, hogy akár 3 gyereknél több legyen egy családnak. A nagyszüleim is már kevés gyereket csináltak, apámnak egy testvére van, anyám pedig egyke. Több oka is van, a kevesebb gyereknek, míg a dédnagyszüleink 6-8 gyerekéből 2-3 nem élte meg az 5 évest kort, ma már ez nagyon ritka, tovább élünk. Létrejött a nyugdíj rendszere, ami kiváltja, hogy szükséges minél több gyereket csinálni, mert nyugdíjas korban nem leszel rájuk szorulva, fogamzásgátlásról meg már ne is beszéljünk, vagy ahogy a vallástól is eltávolodott a mai nyugati ember.

A mai kevés gyerek mellé, pedig lassan beférkőzött a gyerekkultusz, ha egy gyereked van, akkor sokkal nagyobb figyelmet tudsz rá fordítani mint tízből egyre, és az az egyet sokkal jobban elkényezteted, és innen már nem nehéz átkötni, hogy önzőbbek legyenek, de mai fiatalság viselkedése nagyban az előző generációk hibája.

A házasság intézményét pedig elég alaposan lerombolták a szüleink, ritka akinek a szülei nem váltak el.

Remélem annyira nem szűk látókörű ami a hsz.-ból hiányzot :)

26/F