Ti adnátok "kimenőt" egy házasságból?

Kérdező: senki nem fogja itt azt mondani, hogy persze menjél, dug..jál, aztán sétálj haza sőt ha méginkább belezúgsz a másik nőbe akkor tölts el vele pár hónapot, azután menj csak haza. Ez nem életszerű.

Két lehetőség van sztem: nyitott kapcsolat ha a feleséged belemegy, vagy elválsz és nem élsz le egy életet tovább megalkuvásban. Utálom ha valaki azzal jön, hogy nem akar hétvégi Apuka lenni, ló..szart nem akarja a kényelmet otthagyni. Nem muszáj hétvégi Apukának lenni, jobb helyeken megbeszélik hogy kb. azonos időt tölt mindkét szülő a gyerekekkel. Ilyen kifogás mögé nem bújhat senki, unalmas. Ha boldogtalan vagy változtass! Ennyi!

Itt nem a család és az új nő között kell választani, hanem a feleséged és az új nő között. A gyerekeid attól még a gyerekeid maradnak. Válassz: vagy a feleséged és az unalmas, megszokott, langyos víz, vagy elváltok és éled az izgalmas életet, ahol kapsz hideget-meleget, de legalább nem csak elvegetálsz valaki mellett, akit szeretsz, emberileg, de halálra unod magad, pedig még csak 40 körül vagy. Nekem ez nem lenne élet, hogy más után vágyódok, de maradok a langyos vízben.

Társadalmilag persze ez az ideál, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltok, de ilyen nincs. Az élet nem egy tündérmese.

Ez a kényelem, amit leírtál: van egy feleséged, gyereked, házad, életed. Ha elválnál a feleségedtől, akkor mászkálhatnál a gyerekért, szervezkedhetnél. Azt nem akarod, mert te a kényelmet választod. Viszont nem vagy boldog vele, ezért a még kényelmesebbet választod: félre akarsz kúrni.

Mi 25 éve vagyunk házasok, meg se fordulna ilyen a fejemben, amiket te itt leírtál. Ha megfordulna a fejemben, az azt jelentené, hogy már nem szeretem a házastársamat és csak ülöka kényelemben

Ez, amitől bezsongtál, csak egy ismerkedős szakaszra jellemző. A másik nőt lehet, hogy már egy éven belül megunod.

Honnan tudom? Onnan, hogy így jártam.

A házasságunk jó volt, a szex is, sokat beszélgettünk: igazából semmi baj nem volt, nem csak a "kirakatban".

Belezúgtam másba. Új, fiatalabb, izgalmasabb, és mint kiderült gátlástalan. Nagyon ügyesen hálózott be és fordított a feleségem ellen. De nem hibáztathatom mindenért, én voltam hü.lye.

Összemelegedtünk. Egyre többet őrlődtem, otthon főleg, mert képtelen voltam választani. Ez persze a családon csattant. Végül tényleg nem volt jó a házasságom, de ezt 90%-ban én b.tam el.

Bevallottam a feleségemnek, hogy beleszerettem valakibe, de nem tudom, most merre. Bennem is az a remény élt, mint benned: kicsit kipróbálhatom a másikat, ha jó, akkor válok, ha nem, akkor ott a feleségem. Én hü.lye azt gondoltam, hogy majd várni fog rám, mert szeret, ott vannak a gyerekek, a közös élet...

Jól ráb.asztam! Úgy kivágott, mint a macskát és beadta a válást. A vonaton ülve egy hátizsákban pár ruhával hívtam a szeretőm, hogy "őt választottam", bevallottam mindent otthon, és hozzá költöznék. Nem tudom, mi lett volna, ha nem fogad be.

Egy darabig jó volt, még boldog is voltam, hogy együtt lehetünk, titkolózás nélkül.

De nem tartott sokáig.

Ahogy írtam, 12 évig éltem jó házasságban. Nem volt állandóan vita, sértődés, féltékenység. Ritkult a szex.

... és ugye a gyerekeim...

Vittem őket láthatásra a lány lakására. Tudtam, hogy haragszanak rám, de nem gondoltam, hogy így ki fogják mutatni. Pokollá tették a hétvégéket. A lány is mondta, hogy oda ne vigyem őket, neki elege van. Egyre kevesebb volt, mikor találkoztunk, eleinte hívtam őket naponta, aztán már csak ritkán.

Az utolsó csepp a pohárban pont a válás kimondása volt. A kis szerelmem órákig tombolt, hogy miért kell ennyi gyerektartást fizetni, egyáltalán tényleg az enyémek-e, mi az, hogy nincs vagyonmegosztás, a sógora kapott 12 milliót a lakásból, hogy ő nem akar örökké albérletben élni, és így ketten nem visszük semmire, mert a jövedelmemre nem kapok hitelt soha. Csak ültem és néztem, hogy ki ez a nő?!

Akkor tudtam, hogy itt ennyi volt, ez egy s.zar kapcsolat, hiába áltatom magam.

Még aznap elmentem egy parkba, hogy nyugodtan tudjak telefonálni. Beszéltem a feleségemmel, hogy nagyon megbántam, próbáljuk újra. Elhajtott. Higgadtan, korrekten, akkor se rendezett jelenetet.

Úgyhogy intéztem munkásszállót, azt ki tudtam fizetni, a főnök segítségével. 11 éve dolgoztam ugyanott, volt ennyi protekcióm.

Sokáig reménykedtem, hogy a feleségem megbocsájt, csak kiéli magát, randizgat, de rájön, hogy összetartozunk. Aztán mondták a gyerekek, hogy odaköltözött a pasija, esküvőt terveznek.

Azóta addig süllyedtem, hogy összejöttem egy kolléganőmmel és összeköltöztünk. Így anyagilag jobb, nem vagyok egyedül. Ő örül, hogy talált valakit, mert elmúlt 35, kolett, van egy bunkó 14 éves fia, meg nem egy főnyeremény amúgy se. De úgy van vele, hogy amiről nem tud, nem fáj. Én meg egy éve titokban társkeresőzök, hátha lesz jobb. Egy randiig nem jutottam el.

Na jó, akkor jöjjön az ellenvélemény, amit >>senki nem fog mondani<< .

"tudjon lemondani az illető"

"másba szerelmes menjen ahova akar"

"Amelyik félnek megfordul a fejében, hogy mással akar lenni, ott abban a pillanatban vége ennek a dolognak"

Idézgethetnék tőletek még pár sort, de úgy hiszem értem a lényeget.

Ez a XIX. század szerelem-eszményképe. Teljes mértékben elavult. Meghaladta ezt a szexuális forradalom, ami zajlik most. Élhetetlen a víziótok és a kapcsolat biztos bukásához vezet, hacsak nem egy igazi szolgalelkű szerencsétlen papucs valaki -értem nőre, férfira egyaránt-.

A mai helyzet az, a kapcsolatok kihűlését pontosan az okozza, hogy a renget lehetőség mellett kötelességet csinálunk az együttélésből, szexből, házastársi létből.

Éppen az ellenkezőjét kell ennek tenni. Meghagyni a párunkban a lehetőség varázsát. Elhasználjuk egymást az idő múlásával szexuálisan. Hagyni kell feltöltődni újra a kiürült poharat, megtelni vággyal és potenciállal.

Ennek feltétele kell legyen a választás lehetősége. Ahogyan beszélgetni sem csak a párommal tudok/szabad.

A félreértés elkerülése véget ez nem jelenti az elköteleződés hiányát.

Igen is annak jelen kell lennie egy kapcsolatban. Mivel hatalmas projekteket kell véghez vinnünk együtt. Ilyen például a gyerek vállalás, a közös lakás; stabil egzisztencia, érzelmi háttér megteremtése, de -pontosan ezért- nem engedhetjük meg magunknak a válást egy p_nci vagy f_sz miatt.

Abszurd. Ennél jóval többre hivatott a sorsközösségünk.

Éppen ezért, úgy kell megszabni a határokat -konszenzusosan-, hogy azokban kényelmesen elférjünk hosszú ideig és sehol ne szorítsanak. Ez pontosan nem szabad, hogy együtt járjon bármiféle "lemondással".

Az én véleményem, hogy a szexualitás, testiség semmiben sem misztikusabb, mint a szellemi vagy lelki sík. Tehát k_ni valakivel nem különb, mint sakkozni, vagy lelkizni.

A féltékenység pedig csupán az ego túlműködése, hátráltató tényező. Ha nagyon akarnak elhagynak féltékenykedve is, meg anélkül is; viszont egymás gyilkolására rettentő jó eszköz.

Kérdező ez egy teljesen normális és természetes igény. Még biológiailag is indokolt volt az őskortól kezdve a csoporton (törzsön) belüli a genetikai változatosság elősegítése miatt.

Persze ez mára nem szempont, de az ösztön bennünk maradt, ahogy szexelni sem csupán fajfenntartás miatt szoktunk, hanem élvezetért.

Lehetséges persze hosszú és nyomorult kapcsolatban élni, csak minek, amikor a mi választásunk milyenné tesszük.

Ott a középút, amit leírtál.

Flörtölgetni, nevetgélni nem tilos - egészen addig, amíg nem lép át ez a dolog egy határt. Amíg tényleg csak könnyed flört, és a feleségedet, a családodat szereted.

Ahogy írtad, a feleségednek is volt ilyenje, ami nem ment túl ezen a határon, és meg is szüntette, mikor a családotok került veszélybe (ha jól értem).

Most neked kellene meghoznod ezt a döntést, és ami azt illeti, már meg is hoztad, csak még kimondani nem mered, magad előtt sem.

Azt mondod, szerelmes vagy - de nem a feleségedbe. ezzel már hoztál egy döntést, túlléptél azon a bizonyos határon.

És én azt gondolom, van az a pont, ahonnan nincs visszaút - vagy legalábbis nagyon-nagyon nehezen.

Ha a flörtölgetés, szikrázás okán kapsz észbe, hogy bizony tőletek valami hiányzik, azon még lehetne változtatni. Nem a szexen, de azon, hogy igenis passzoljátok le a gyereket, legyenek közös idők, programok. Vidd randizni, mint az elején, keresd meg benne a nőt, akit 15 éve szerettél. Nem vagytok még öregek, és mivel veled maradt, ezért sejthető, hogy neki is lenne igénye rá. Meg lehetne tenni.

Ezzel azonban te már elkéstél. Félig már kint vagy a házasságból. A megcsalás nem csak azt jelenti, hogy hova teszed a farkad, vagy hova nem. Te kőkeményen csalod a feleséged minden alkalommal, amikor a másik nőt kerülgeted, amikor őrá gondolsz szerelmesen, és vele képzeled el (netán éled át) azt, amit a feleségeddel kéne. Függetlenül attól, hogy nem volt szex köztetek.

(Megjegyzés: ha az új nővel lennél, és tegyük fel, ő lenne az "igazi" - 15 év után ott sem lenne már vibrálás, szenvedély. Szürke hétköznapok mindig vannak, azokat túl kell élni, de a lényeg ott van, hogy a többivel mihez kezdetek.)

Egy hasonló helyzetet már túléltetek, így mindenképp fontos lenne leülni beszélni a feleségeddel. Talán most másképp látnád az ő egykori elhajlását is, ha tudtok őszintén beszélgetni.

De legfőképp magaddal kell őszintének lenned. Muszáj eldöntened, mi a fontosabb: a vibrálás vagy a családod. És itt nem kell arra figyelned, hogy mi a helyes, vagy mit kéne, csakis saját magadra. Mert nincs értelme megmenteni a házasságot, ha utána te magad mérgezed meg azzal, hogy mit nem tehettél meg. És ugyanígy nincs visszaút akkor sem, ha az új szerelmet választod.