Van itt olyan aki bármilyen kényszerűségből ment férjhez/lett élettársa, vagy itt mindenki tökéletesen él, ahogy a válaszokból látom?

Akik így kerültek házasságba azokat nem tudom sajnálni akármennyit is szenvedjenek vagy legyenek boldogtalanok.....

Nem a 15.században élünk,hogy meg van mondva kivel kell leélni az életed.

Ezek az emberek döntöttek így,hát éljék le az életüket úgy hogy boldogtalanok.

Egyébként igen,ismerek ilyeneket.

Az egyik a pénzért van a fickóval,2 gyerek is van már.Egy szenvedés az életük....

A másik pedig gyerek miatt van még a férjével.Mint 2 ideg élnek egymás mellett,a fickónak nyiltan van ribije,mert tudja hogy a felesége nem hagyja el soha.

Hogy miért?Szerintem még ő se tudja.

Neki meg kényelmes mert van aki mos,főz,takarít rá, gyerekeket is neveli..

Én nagy hibát követtem el 22 évesen, sajnos apám meghalt, anyum elhagyott, a nagyszülők neveltek fel, majd mikor nagyszülők meghaltak, nem maradt egy fillérem sem nem kaptam semmit.

Megismertem egy férfit, mint ember jó volt, hozzáköltöztem és 1 év múlva hozzá is mentem.

Az első 2 év még jó volt, építkeztünk, sokat dolgoztunk nem is volt időnk nagyon egymásra.

Aztán mikor beköltöztünk a kész házba, elkezdődtek előtörni a problémák, az érzések, és éreztem, hogy nem vagyok boldog, nem vágyom az érintésére, nem tudom szeretni úgy ahogy kellene, és ő sem bánt velem úgy mint egy nővel kellene.

Lettek viták veszekedések, gondoltam ha gyerek lesz megváltozik majd, de gyerek után sem lett jobb....itt még egy nagy hibát elkövettem igen.....

Aztán megismertem egy férfit aki törődött velem, szeretett és én is őt, de a gyerek még kicsi volt, és végül a férjemmel maradtam.

Volt közös nagyobb kölcsön is. És még van is.

De jó állásom lett nagyon jól keresek.

Aztán még 2 férfit megismertem, a 2. férfit 2 évvel ezelőtt, majd a mostani férfinál váltam el a férjemtől a gyerek már 20 éves és nem is lakik otthon.

Most vele élek együtt és boldog vagyok és felszabadult.

Pálcát lehet törni felettem, el lehet ítélni nyugodtan, de az élet nem ilyen egyszerű.

És végül 40 évesen váltam el 1 évvel ezelőtt.

3-as vagyok , az igazság az, hogy ugye utólag az ember mindig okosabb...

hamarabb el kellett volna válnom. Azóta mióta elváltam és az új párommal élek azóta nincs mit rosszul viselnem, mert vele boldog vagyok és önmagam lehetek.

Hát neked is el kéne költöznöd, pláne ha még gyerek sincs.

Párom olyan helyen dolgozik, ahol szállás van.

Egy nagy kollégiumot képzelj el. Neki szerencséje van, sikerült úgy rendezgetniük a szobákat egy idő után, hogy most olyanokkal lakik együtt, akivel jóban van a kollegák közül, tehát nem mennek egymás agyára, sőt. De persze ez időbe telt, volt több szobaváltás, még több ide-oda költözés.

Ők egy szobában laknak 2-3-4-en (két fősbe párokat és rokonokat, pl testvéreket engednek csak), közös fürdőszoba, közös konyha van, szobában hűtő meg mosdó.

Náluk eddig nagyon szép és tiszta volt minden, sokszor aludtam ott, amíg össze nem költöztünk, szóval ez alapján én csak ajánlani tudom.

Persze az is igaz, hogy ugyanennek a cégnek másik szállóján volt olyan probléma, hogy bogarak (poloska, csótány, egyszer még rüh is), kosz, rongálás volt, mert ott többségében olyanok laktak, akik cseppet sem vigyáztak a minőségi "szállodára". Szóval sajnos ilyen is van, ki kell fogni.

De többségében azért nem olyan horrorhelyek. :)