Ki az, aki már nem szereti a házastársát, és mi ennek az oka?

Én nem szeretem a házastársam és megvan rá az okom. De itt nem fejteném ki.

És te nem szereted a házastársad vagy ő nem szeret téged?

En szeretem a ferjem bar mi nem vagyunk regota egyutt.

Viszont a ferjem szuleinek jo a hazassaga imadjak egymast. A nagynenemek is. A kolleganomeke is jo a masik ugyan nem hazas de 20 eve egyutt vannak felneveltek egy gyereket, ja meg az uj kolleganonk is 25 eve hazas es a legszebben beszel o is csak a ferjerol. A ffi kollegameknal most jott a 3. Gyerek es o is csak szepen beszel a felesegerol. En latok jo hazassagokat.

Jó kérdés.

Én szépen beszélek róla társaságban ahol ismernek..

Szeretem is valamennyire a házastársamat, de nem tudok partnernek tekinteni rá, nehezen viselem a napi hisztériáját, zavar hogy hiába magyarázok el valamit (akár egy háztartási gép működését) képtelen megérteni, megtanulni, gyakorlatilag van, létezik, de... nem tud az életem része lenni.

A kapcsolat eleje más.. minden szép és jó.. a nő kedves, okééé nem olyan mint én de.. feltételezem tanul..

Én sokat járok külföldre, mondjuk ugy hogy ha kimegyek üzleti útra akkor 1 nap munka a többi pihenés, és elég szép helyekre kell járnom. Ilyenkor páromat viszem magammal sok esetben, és maradunk még 2-3 hetet pihenni, mert itthon a fiuk tudnak dolgozni nélkülem..

Azt látom nem tud kérni egy szedvicset, evőeszközt semmit. De nem ügy, itthon kap nyelvtanfolyamot, magántanárt, most megtanulja majd.. eltelik 1-2 év, elmegy egy vagyon amit nem számolok, de amikor felesleg már zavar, és rájövök hogy semmit se ér, az van mint 2 éve.

És amikor nem nyaralásos csak egy 2 órás megbeszélést londonban kell lezavarnom és csinálunk egy hosszu hétvégét és párom elkezd velem hisztizni hogy nem jól kértem a kávét és cseréltessem ki azonnal, és rájövök hogy tulképpen 2 év alatt heti 3x magántanárt fizetve egy nyamvadt kávét se tud kérni elkezd zavarni.

Ez egy dolog, továbbmegyek, de bennem marad.. És ezek, ilyenek, sorban sorban jönnek, és nem az van hogy fejlődik, érdekli, hanem.. Nem történik semmi.

vagy reggeli.. Olyan egyszerű és mégis..

Reggel szeretek reggelit csinálni. Elkészítem, megterítek, sok sok finomságot..

SZólok neki hogy jöjjön már le az emeletről mert kész a reggeli. Nekem mennem kell, mert munka van, ő még ráér.

Na most fogja magát, nekiáll kádat pucolni.. De nem egyszer, nem kétszer hanem ezerszer..

Ha megeszem a reggelit, akkor nem vártam meg, de bunkó vagyok.

Ezért megcsinálom a reggelit, ő amint hallja hogy kész a kaja kádat pucolni kezd.

Én várok, hisztit nem akarok, indulni kell, belülök a kocsiba, a kaja az asztalon, és az mcdrive-ban veszek mekkreggelit, már fejből mondom 2 db baconos toastot kérek és 3 deci capuccinot, cukor nélkül..

És utána eltelik 1 év már nem csinálok reggelit, nincs meghitt közös reggelizés. Vége.. Helyette van, kelek készülök beülök a kocsiba, vezetés közben megeszem a mekreggelit. A mekis kislány kedvesebb, mosolyog, én meg nézek, basszus otthon van a feleségem, és egy ablakból dobja ki a kislány a kaját nekem egy papirzacskoban, hova jutottunk.

Na ilyenek, és ezek mind mind apróságok, nem nagy dolgok, de sok kicsi..

Kb ennyi az oka. Eltűnt a meghittség, pedig én aztán nem vagyok egy nyálas ember inkább racionális de nekem is kevés az érzelem, közben nincs az se hogy partner legyen, nem kell hogy zseni legyen csak tudjon venni egy kávét, vagy tudjon bekapcsolni egy tévét.

Ohh ez nagyon szomoru, sajnalom. Anyukam nekem mindig azt tanitotta hogy a csaladnak egyutt kell enni. Nyilvan reggel nehezebb de akkor legalabb vacsorazni uljunk le.

Nalunk az van hogy a ferjem a reggeli felelos bar nem reggelizunk de behozza nekem a kakaot vagy banan turmixot meg a vitaminjaimat. Este meg en csinalom a vacsit.

az a baj hogy ezek igy halmozodnak, és egy idő után már nem is érdekel a közös reggeli, hétvége van mit csinálok ? Megnézem az emailokat, irogatok a gyakorira, ennyi marad a közös dolgokból..

És mint irtam, ezekből még lehetne példákat hozni, pl akár azt hogy utálkozik, mindenkit utál, ami zavar.. Tul tudnám tenni magam mert jo nem szimaptikus neki valaki oké.. De.. Mindenkit utál és igyekszem feldolgozni az infot de én meg nem utálkozom és fura.. Ha rosszabb napom van akkor rettentően zavar, hallgatni hogy ezt utálom mert "alacsony".

azt utálom mert macskája van.

Én önmagában ez se lenne gond, de ezek azért összeadódnak.

Régen is ilyen volt?

Kicsit elkapattad talán.

Van munkahelye?

Az én édesanyám akkor csinálta ezt amikor egész nap otthon ült semmi dolga nem volt csak hogy kitakarítson és főzzön. Rá ért semmi dolga nem volt így másokról alkotott véleményt meg a barátnőivel pletyizett.

Szomorú azért amiket írtál semmi meghittség semmi közös időtöltés, kicsit olyan mintha megszokás lenne.

21/L