Miért érzem ezt egy megcsalásnál is megbocsáthatatlanabbnak?

nem ez volt a célja szerintem senkinek, eleinte pusztán érdeklődtünk.

hogy miért ment hozzá, ha alapból egy rosszindulatú, gonosz ember volt.

de erre nem kaptunk választ, pedig többen megkérdeztük.

az pedig nagyon nem mindegy, hogy az ember családjában van ilyen személy, vagy az ember maga választja társnak egy életre.

úgy gondolom, felnőtt ember felelősségteljesen dönt, vagy ha valami később derül ki, akkor annak megfelelően dönt.

ha még volt az elején rózsaszín köd, meg lehet érteni.

de ha kiderült, milyen aljas, nem segít, semmit sem nyújt csak mindent elvár, akkor nem kell gyereket szülni, hanem van esély új életet kezdeni.

de becsúszik, vagy azt reméli, majd a babától megváltozik. nem ő az első.

de az illető nem változott meg, csak rosszabb lett a helyzet, akkor miért kell a másodikat is bevállalni?

egy gyerekes egyedülálló anyukaként még lett volna esélye normális párt találni.

millió ilyen van.

én inkább azt érzem, hogy ő szereti ezt az áldozatszerepet, valahogy élvezi a szenvedést, mazochista.

ha nem így akarta volna, ezernyi lehetősége lett volna tenni ellene.

most kiborult, kibukott, leírta a történetét.

javasoltuk neki a megoldást, és mi a reakció?

már ne haragudj, de nem az, hogy megfontolja, vagy megoldást keres, albérletet, vagy beszél a szüleivel...nem. neki ÉVEK kellenek, hogy helyrejöjjön, ami alatt még depressziósabb lesz. javulni ezután már nem fog semmi, de még sokkal rosszabb lehet.

a gyerekek elkezdenek nőni, iskolába kerülnek, majd kamaszok lesznek. még inkább kötődni fognak az apjukhoz. vagy ők maguk is szenvedni fognak, mert a szülők boldogtalansága átragad rájuk.

tudod, mit tudok még elképzelni?

hogy hamarosan jön a 3. gyerek.

hátha az helyrehozza a dolgokat...

nem, nem és nem. nem értem.

miért jó ez?

ha szenved, nem jó neki, nem boldog, miért akar még éveken át boldogtalan lenni önszántából?

Ez egyértelmű volt eddig is, hogy áldozat beállítottságú, mivel egy nárcisztikussal hosszú távon (!) csak egy ilyen személy tud megmaradni...

Én is ismerek nárcisztikust, szóval tudom miről beszélek én is. Jól tudod akkor te is, hogy egy nárcisztikus CSAK AZ ELEJÉN annyira elbűvölő hogy eldobod az agyad és elvarázsol. Aztán szép lassan kimutatja a valódi énét, ami azt jelenti, hogy nem lehet egészséges kapcsolatban lenni velük, mert számára csak saját maga a fontos, te és mindenki más csak másodlagos, viták, önzés, féltékenykedés, mások lenne hangolás stbstb-ből áll minden, többnyire róla szól a kapcsolat. Ez van. Túlzott lelki támogatást ne is várj.

Ja, és nem fog megváltozni. Ez kemény személyiség-zavar.

Szóval senki nem támadásból írta amit írt, nem bántásból, de felnőtt emberek vagyunk, felelősek a saját életünkért, döntéseinkért. Igen, azért is, hogy kihez megyünk hozzá, kinek szülünk gyereket. Ugyanis választhatsz rosszul, de ott tudod hagyni, ha neked nem jó. Ez is egy döntés.

És fölösleges évekért a másik embert okolni, ugyanis TE is hoztál egy döntést, nem is egyszer az évek alatt.

Most is csak ara utalt a kérdező, hogy évek után lehet, hogy lép. De lehet, hogy "ellesznek mint család."

Szóval érted, mire akarok kilyukadni..

Ha ez a kérdés ilyen rohadt egyszerű lenne, mint ahogy ti felvázoltátok, nem lenne könyvtárnyi irodalma a nárcisztikus személyiségzavarnak és az érzelmi bántalmazásnak. Egy bántalmazó kapcsolatból korántsem olyan könnyű kilépni, mint amilyennek azt a külvilág hiszi.

Igen, a kérdezőnek nem kellett volna hozzámennie egy ilyen alakhoz. Igen, a kérdezőnek nem kellet volna gyereket szülni egy ilyen alaknak. De mégis, mit gondoltok, az ilyen és ehhez hasonló szemrehányással kin segítetek? Legfeljebb magatokon, hogy a hétköznapi frusztrációtokat végre kiélhettétek valakin.

Igen, egy bántalmazó kapcsolatból ki kell lépni. De az embernek nem mindig van hátországa, nem mindig van hova menni. Annyira egyszerű a biztonságos burokból szidni a másikat, hogy miért nem szedi össze magát, miért nem volt helyén az esze még az elején. Csak éppen ezeknek a „bölcsességeknek” akkor, amikor már valaki a padlón van, a világon semmi haszna. Egy bántalmazott embernek pont arra nincs szüksége, hogy még néhányan rúgjanak rajta egyet.

A kérdezőhöz hasonló áldozatot hibáztatni meg kb. annyira okos dolog, mint a legyet, aki a pók hálójába került. Hát hiszen látta, hogy ott van, nem?

4-es vagyok.A 13-as vålaszolô tökėletesen lwfestette a nårcisztikus embert.Annyit hozzåtennėk, hogy valôban az elejėn lehengerlő, a kėsőbbiekben viszont ha låtja, råėbredtėl milyen önző, hazug emberrel ėlsz, kėpes ėrzelmileg zsarolni, manipulål ,īgėrget.Erős akarat kell, hogy ebből ki tudj szållni.

Ha kiszålltål, akkor is erősnek kell lenned.Ėn szigorûan a gyerekről kommunikålok vele.Prôbålt költözės urån is manipulålni.

Ha bårmit el akarsz nåla ėrni, ûgy ållītsd be, hogy neki ezėrt meg azėrt lenne jô.Hiånyzik belőlük az empåtia, csak az szåmīt, neki mi jô.

A sajat sorsod miatt soha mast ne hibaztas

Gyerek mellett tanulni nem konnyu nem valo mindenkinek.

Megprobaltad nem ment ennyi.

A ferjed te valasztottad.

Nem igazán tudom mit vártál, mármint milyen válaszokat, de én őszinte leszek, amivel nem bántani akarlak, egyszerűen csak az igazat írom le.

1. Tudtad, hogy kivel vagy együtt. Azt megértem, ha a kapcsolatotok alatt csak idővel derült ki, hogy milyen ember a férjed. De mi bánatos francért kellett hozzámenni? Hogy jutottatok el a házasságig így? Mert őszintén kétlem, hogy rögtön házassággal kezdtetek, és nem randizással, együtt járással, ami alatt azért megismerik egymást a párok.

2. Aztán, ha már hozzámentél, de tanulni akartál miért szültél gyereket? Nyilvánvaló volt, hogy gyerek mellett, és a férjedet ismerve nehéz dolgod lesz. Aztán miért szültél még egy gyereket egy ilyen házasságba, ilyen pasinak, tanulás mellett? Azt hitted 2 gyerekkel könnyebb lesz mint 1 esetében?

Az a probléma, hogy nem látod be, te vagy az aki hibát hibára halmozott, és nem a férjedet kellene gyűlölnöd, hanem beismerni, hogy te döntöttél az életedről folyamatosan rosszul. Kezdve azzal, hogy hozzámentél olyan emberhez akihez nem kellett volna, majd 2 gyereket is szültél, csak hogy még nehezebb helyzetbe hozd magad, és így kifogásod is lett, miért nem végezted el az iskolát.

A saját döntéseidért te vagy a felelős, ne mást hibáztass!

És ezek után még mindig nincs vége. Most is mit írsz? Hogy majd pár év múlva lelépsz. Addigra mégjobban tönkremész, és talán már a gyerekeid is sorra kerülnek... Klassz terv!