Miért érzem ezt egy megcsalásnál is megbocsáthatatlanabbnak?

Nagyon szomorú történet.

De nem is értem, hogy lett ebből házasság, hogy lett belőle egyáltalán kapcsolat, ha az elejétől kezdve így megalázott és aljas gané módon viselkedett veled?

Ha valaki ilyen mocskos szemét egy nővel, az miért kéri meg a kezét?

Te pedig szerelmes voltál abba, aki megalázott és már az elején tönkretett?

Ha az elején sem működött, első gyerekkel sem működött, miért kellett még egyet szülnöd egy döglődő, kártékony kapcsolatba?

Remélem hamarosan rájössz, hogy a saját és a gyerekeid életét is tönkreteszed, ha ezzel az emberrel maradsz.

Van hová menned, van miből élned, ha elhagyod?

Az lenne neki a legeslegnagyonn arculköpés, hisz eddig uralkodott feletted, egy cselédnek tekintett.

Ha te lépnél le, nem várnád meg, amíg megcsal és ő lép le, akkor az egy óriási törést okozna a fene nagy egójában, az fix.

Van ehhez erőd, és biztos háttered, segítséged?

Ne várj!Tönkre fogsz menni.

Nálunk még a férjem csalt meg.De már ott is nyílik az új nő szeme :)

Én sem értem minek mentél egyáltalán hozzá...

de

Hagyd ott a francba, fogd a gyereket és költözz vissza a szülői házba ha nincs más lehetőség.

A férjed a nárcisztikus személyiség iskolapéldája. Tök egyértelmű, hogy a felsőfokú tanulmányaidat is azért lehetetlenítette el, nehogy bármilyen szempontból fölé kerekedj.

Ettől a típustól baromi nehéz elszakadni, de ez az egyetlen esélyed, hogy megúszd ép ésszel (és bőrrel)!

Szomorú volt olvasni a történetedet.

Tényleg nem értem, miért mentél hozzá, mit vártál tőle?

Csajozott melletted, megalázóan viselkedett stb. de te hozzámentél és szültél két gyereket neki. És innentől egyrészt anyagilag, másrészt érzelmileg is patthelyzetben vagy.

Világos, hogy betegségeid is a testi-lelki kimerülés következményei.

Mindenképp ki kéne lépned ebből a kapcsolatból.

Azon kívül, hogy hozzámentél ehhez a férfihoz, te is követtél el hibákat. Pl. az egyetemre való beiratkozás előtt egyeztetni kellett volna a férjeddel, hogy emiatt neki is több teendője lesz a háztartásban és a gyerekkel. Ha ő ezt nem vállalja, akkor legalábbis jól meg kellett volna gondolni, belevágsz-e.

Attól függetlenül, hogy ugyanazt gondolom a férjedről, mint a többi válaszoló, nem értem miért őt hibáztatod mindenért.

Neked kellett volna megtanulni nemet mondani, mert nem háztartási robot vagy! Kupi van. Na és? Te most tanulsz, ha valami zavarja, oldja meg!

Neked kellett volna megtanulni kiállni magadért, fontossági sorrendet felállítani, és időben kapcsolni, hogy közeledik az utolsó vizsgád, és ha elbukod, akkor mindent elvesztettél, amit beleöltél ebbe.

Nem utólag kell siránkozni, hogy mi lett oda. Felkészületlenül mentél vizsgázni, ezt te is érezted, és nem is értem, mire számítottál.

Azt is neked kellett volna látni, hogy két kisgyerek mellett, nulla segítséggel, mennyire fér bele a kapacitásodba egy ilyen továbbtanulás. Hiú ábránd volt, hogy majd a férjed megy és segít, meg játszóházba viszi a gyereket.

Nem jól mérted fel a helyeztet, onnantól követed el sorban a hibákat, hogy egyáltalán szóba álltál egy ilyen gyökérrel, és most szeretnéd úgy érezni, hogy te csak ártatlan áldozat vagy, de nem hibáztál semmiben.

Biztos jobb érzés lenne, ha mindenért a férjed tudnád hibáztatni, még csak azt se lehet mondani, hogy nem érdemli meg, hogy haragudj rá!

De igenis nézz szembe az elmúlt évekkel, és vedd sorra, hogy neked mikor mit kellett volna tenni, és hol hibáztál! Mert ha ezt nem teszed meg, akkor újra és újra bele fogsz futni ezekbe a hibákba, és nem fogsz tanulni a kudarcokból.

Pl. hogy épp elég veszteség ért már téged a férjed miatt, és itt az a pont, amikor bármi áron, de ki kell lépned ebből a házasságból.