Te hogyan határozod meg, hogy a pároddal egy szinten vagy-e szellemileg?

A számomra fontos témakörök:

- általános műveltség (alapvető történelmi, földrajzi, irodalmi, politikai ismeretek, ezalatt olyanokra gondolok, hogy pl. tudja, hogy melyik ország fővárosa Dublin)

- jó helyesírás (kisebb bakik természetesen megengedettek)

- egyszerű matematikai műveletek (nemrég volt egy kérdés a szorzótáblával kapcsolatban és igen, nálam is alap, hogy a párom tudja a szorzótáblát)

- alapvetően pozitív hozzáállás kulturális tevékenységekhez (pl. olvasás, múzeum/színházlátogatás, nevezetességek megtekintése városlátogatáskor, stb. - nyilván nem gond, ha valamelyiket nem szereti, de ne legyen megvető véleménye ezekről általánosságban)

- nyelvtudás (ha külföldre utazunk, tudjon étteremben rendelni vagy dolgokat intézni, ha probléma adódna)

- színvonalas kommunikációs és vitakultúra (témától függetlenül (saját párkapcsolatunktól a világ történéseiig) mindenről lehessen vele normálisan eszmét cserélni)

- érdeklődés a világ dolgai iránt (ezalatt azt értem, hogy legyen nyitott és ne csak a saját munkája és hobbijai érdekeljék)

- a tanulásban/munkájában képes legyen saját erejéből előre jutni (pl. ne az anyjával írassa meg a szakdolgozatát, mert nem tud 30 összehozni 30 oldalt)

Nyilván, ha valakinek egy-két dolgot illetően problémái vannak (pl. diszlexiás és emiatt soha nem fog helyesen írni), az nem kizáró ok.

Ami pedig a tapasztalatokat illeti, azokkal, akikkel nem voltam egy szinten vagy össze se jöttem vagy nagyon rövid életű volt a kapcsolatunk.

Nekem egyszerű hétköznapi dolgokból derül ki. Az ahogy véleményt formál, ahogy a körülöttünk lévő dolgokat látja, az ahogy már-már pitinek tűnő dolgokat is gyakorlatiasan megold/összerak.

Egyébként számomra fontos az ÉRTELMES humor, és természetesen az is, hogy legyenek rövid- és hosszútávú céljai. Legyen következetes.

Az előzőekkel ellentétben engem nem zavar, hogy kb utálja a komolyzenét, az operettet, a balettot. Úgy sem zavar, hogy én 3 hangszeren játszom és van erre igényem. És azért nem zavar, mert a gyakorlásaimat elviseli (nyilván én meg nem akkor játszom, amikor mondjuk aludni akar), sőt szívesen meg is hallgatja, ha kérem és látom, hogy tetszik neki. Mert nem a zene neki a lényeg. Vagy el is tudom hívni koncertre, mert eljön és nem mondja, hogy mennyire unta. Számomra ez az intelligencia.

Természetesen én is elmegyek vele olyan helyekre, ahova én nem vágyom annyi (pl. valamilyen meccs)

Összességében szerintem ő az, aki felsőbb szinten van. De azt szeretem, hogy velem ezt nem érzékelteti.

Érvelési képesség - nagyon sokan, nagyon durva érvelési hibákat követnek el, egy ilyen emberrel pedig nem lehet értelmesen megbeszélni a nézeteltéréseket.

Beszédtémák: ha valakit a foci, más emberek élete, vagy hatásvadász filmek/sorozatok érdekelnek, az jó, de nekem ezek unalmas témák. Én szeretek tudományról, űrkutatásról, meg a munkámról beszélni, gyakran elméletek, fejtörők formájában, ami viszont ezeket az embereket sokszor untatja. Innen látszik, hogy nem vagyunk azonos szellemi szinten, bár nem állítom, hogy bármelyik is rosszabb lenne.

Phd. vegyész a férjem, már amikor összejöttünk is már a doktoriját írta. Én óvodapedagógus vagyok, szóval teljesen más irány, teljesen más képességek kellenek hozzá - így nem kellett nagyon méricskélni magunkat. Ha tisztán IQ-t néznénk az övé jóval magasabb az enyémnél, bár ezt nem hajlandó elismerni.

Egyébként szerintem nem igazán az intelligencia számít, sokkal fontosabbnak tartom az érzelmi intelligenciát. Nekem az egy párkapcsolatban sokkal fontosabb, hogy észrevegye, hogy megbántott valamivel, mint az, hogy flottul tudja bizonyítani a gyök2 irracionalitását.

Utolsó exem házasság előtt például nem volt egy zseni, de nem is volt ostoba. Bizonyos területeken sokkal műveltebb volt nálam (irodalom, történelem), másokban lényegesen elmaradt tőlem (reál tárgyak, idegen nyelvek). Viszont olyan rettenetesen képtelen volt bármiféle empátia kimutatására, hogy az valami hihetetlen. Néha olyan volt, mintha egy földönkívülivel lennék együtt. Az, hogy az általam élvezetesnek tartott témák őt teljesen hidegen hagyták és a legtöbbjét egyáltalán nem értette, sokkal kevésbé zavart annál, hogy képtelen volt néha megérteni, másokban mi zajlik. Főleg bennem.