Ismertek, vagy hallottatok olyan nőkről akik házasok, de nem a férjükbe szerelmesek?

Egy házassági kapcsolat nem úgy működik, ahogy azt az itt értetlenkedő kamaszok elképzelik. Hogy jaj, csak akkor menj férjhez, ha megismerted magad, stb, stb. Lótüdőt!

Először is tudni kell, hogy a szerelem elmúlik. Ha belegebedsz, akkor is. Hogy mi marad utána, az pedig a két résztvevőn múlik. Ha érettek, és akarják ezt a kapcsolatot, tesznek érte. De! Fogalmuk sincs, hogyan kell tenni érte. Lesznek próbálkozások, lesznek tévedések, kudarcok, amik vakvágányra vihetik a kapcsolatot. Vagy elnézik egymásnak, és újra próbálkoznak. De a legtöbbször a szerelem múltával csak megvonják a vállukat; ez így természetes. Belekényelmesednek egy békés, egymást és a gyereket segítő érdekközösségbe. És ez így remekül működik is, amíg fel nem tűnik a színen a Béla, akinek egyetlen pillantásától megroggyan a láb. Béla persze nős, vagy csak nem akarja feladni a függetlenségét, ezért asszonykánk próbál kétfelé szakadni. Otthon is megtesz mindent, ahogy eddig is, de az érzelmeit, ha azokra otthon nincs vevő, máshová viszi.

Módosítom egy picit a kérdést: Ismertek, vagy hallottatok olyan nőkről akik házasok, de nem a férjük a partner az ágyban?

IGEN!

Nem Bélának hívják de a többi stimmel sajnos. A férjem szerint simán le lehet élni az életünket testvéri szeretetben.

De mi van basszus ha többre vágyom?

Én még ott tartok, hogy nem tudom mi legyen...de már " Béla" feltűnt a szinen.

Jobb e ha marad minden a régiben: együtt szépen csendben neveljük a gyerekeket én néha félrekefélek titokban Bélával mert ez jár nekem...vagy tartozok annyival a férjemnek akivel annyi éven át kitartottunk egymás mellett, hogy szólok előre, hogy van Béla és döntsük el közösen mi legyen...Az utóbbi verzióval nagyon sok fájdalmat, csalódást, dühöt fogok kiváltani ez biztos.

19- es.

40 leszek. 17 éve vagyunk házasok.

Nincs értelme privátot írnom.

Tegnap már megkaptam a " tutit" egy " segítőkész" " kedves" ismerősömtől itt a gyk-n.

A férjem szerintem nem attól fél, hogy elhagyom hanem attól, hogy a fél városnak beszédtéma leszünk egy hónapig...

" Pedig milyen jól éltek, hogy nem sajnálja azokat a gyönyörű gyerekeket, otthagyta a felesége stb stb.