Minden nő arra vágyik, hogy feleségül vegyék és családot alapíthasson?

Nem minden nő, csak a normálisak.

Igen, tudom! Szex és New York, dicsőséges és csodás szingli élet, nekem is jár egy kis szórakozás, karriert akarok stb.

Aztán úgy 38-40 körül könyörtelenül csörög a biológiai vekker és kész! Unokahúgom (47) egy komoly osztrák-magyar cég tulajdonosa és vezérigazgatója, elmúlt 40 mikor rájött, hogy gyerek nélkül szar az élet. Milliókat költött mindenféle csodadokikra, in vitro termékenyítésre meg ilyesmi. Nem jött össze. A házassága is ráment. Most veri a fejét a falba, hogy inkább maradt volna 27. senki beosztott, de _ANYA_.

De a ti testetek, a ti döntésetek. Csak azt vegyétek tudomásul, hogy itt nincs újrakezdés. Az idő lejár, aztán legfeljebb az örökbefogadás marad.

16 vagyok csak, de szerintem egy nő csak egy férjjel és gyerekekkel teljesedhet ki :)

Mondhatjátok, hogy naiv vagyok, de akkor is így gondolom.

Nem vágyik minden nő erre. Jobb is. Van aki természetéből fakadóan nem lenne jó feleség, vagy anya. Van, akinek nem lehet gyereke, ő jobban jár, ha lemond róla, és máshol keresi a boldogságot. Van, akinek, későn, a 30as, 40es éveiben jut eszébe, hogy jó lenne egy gyerek. Van, aki fiatalon akar gyereket. De ami eltér a "normálistól", átlagostól, társadalmi normától, azt elítélik.

Például én, aki 21 évesen abban gondolkozom a férjemmel, hogy a közeljövőben szeretnénk babát, a környezetemtől rendszeresen megkapom, hogy őrült vagyok, és hogy fogom befejezni az egyetemet gyerek mellett, meg felelőtlen vagyok, stb. Gondolom így van ezzel mindenki, aki nem úgy csinálja a dolgait, mint ahogy mások szerint kéne.

Lehet, hogy én gondolkozom hülyén, de szerintem sokan emiatt nem merik kimondani, hogy mit akarnak, lehet, hogy még maguknak sem vallják be.

A lényeg, hogy ez mindenkinek a saját dolga kellene, hogy legyen. és ha valaki nem akar gyereket, akkor ne kelljen azt hallgatnia egész életében, hogy mikor lesz már gyereked stb.

Nem értem... Miért baj, hogy én például fiatalon szeretnék szülni? És az miért baj, hogy pl a nagynénim 44 éves és soha nem vágyott gyerekre? Nehogymár mások véleménye alapján építsem fel a saját életemet....

21/N

A kérdésre nehéz értékelhető választ kapni, mert az ember élete során nagyon sok mindenben változik. Javaslom, hogy próbálj majd egy második "közvéleménykutatást" tartani, ahol csak 40 felettiektől érkező válaszokat vársz. Ugyanis már sok olyan nőről hallottam, aki fiatalabb korában nem akart családot, és meggondolta magát, de kevés olyat, aki utólag azt mondta volna, hogy megbánta, hogy gyerekei lettek.

Persze azokat még így is nehéz kiszűrni, akik kifelé nagy hangon vallják, hogy nekik milyen jó gyerek nélkül, közben pedig ez csak önigazolás, mert tudják, hogy már késő.

Nem mindenki.

Van aki gyereket és házasságot is akar.

Van aki szeretne házasságban élni, de gyereket nem.

Van akinek elég ha barátnő egész életében, de gyereket akar.

Van aki párkapcsolatot akar, de gyereket nem.

Olyan is van aki se házasságot, se párt se gyereket nem akar.

Én férjhez szerettem volna menni, ha megtalálom a hozzám való férfit (ez sikerült is). A gyerek dolog olyan , hogy szerintem nem attól függ sem a boldogság, sem a jó házasság/kapcsolat hogy van e-vagy nincs.

Mi nem vállalunk gyereket. Akartunk ugyan egy ideig, de nem jött össze. Nem erőltetünk semmit, nem görcsölünk rajta. Elfogadtuk. Kettesben nagyon jól megvagyunk és még a szabadságunk is több. :) Mindketten szeretjük a munkánkat, járunk szórakozni, van hobbink, vannak barátakink. Nekünk ezek a dolgok is fontosak.

Ha másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember tervezi, ahhoz tudni kell alkalmazkodni, különben a saját életét keseríti meg, és rámegy akár a kapcsolata/házassága is.