Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet hogy nem az enyém a gyerek?
2 hete született meg a kisfiam. Párommal 4 éve vagyunk együtt. Ahogy megláttam a gyereket kicsit furcsa volt, hogy a bőre elég sötét tónusú és a szája is olyan barnás feketés színű a gyereknek. Én és a párom kifejezetten világos bőrűek vagyunk. Párom szőke kék szemű lány világos bőre van, én szintén szinte falfehér vagyok és vörös hajam van. A gyereken viszont eddig nem sok hasonloságot vélek felfedezni. A haja fekete és a szeme is sötét feketés, a bőre pedig kreolos sötét színű. Ezt a dolgot még eddig nem említettem a páromnak, mert éppen elég dolga van a gyerekkel, nem akarom feleslegesen idegesíteni, de azt kicsit furcsállom, hogy neki ez nem tűnt fel, vagy csak úgy tesz mintha nem látná ő is ezt?
Ti mit tanácsolnátok, hogyan kellene ezt megbeszélnem vele, mert egyre inkább az a gyanúm, hogy a gyerek nem az enyém. Édesanyám is ezen az véleményen van, és ő szerinte is nagyok az eltérések a külső jegyeket illetően.
Nőként írom, hogy ha kétségeid vannak, csináltass apasági tesztet a lehető leghamarabb. Nem kell, hogy tudjon róla a barátnőd, de ha mégis meg akarod vele beszélni, és nem akar beleegyezni, akkor bizony esélyes, hogy nem a tiéd a gyerek.
Hasonló helyzetben nyilván nem esne jól a feltételezés senkinek, de ha nincs titkolnivalója az adott hölgynek, akkor beleegyezne. Ha kapálózik ellene, akkor már az is egy válasz, csak neked nem jó.
Amúgy első körben derítsd ki a gyerek vércsoportját. Ha pl mindketten nullásak vagytok, de a gyerek másmilyen akkor tuti gáz van. Az apasági teszt a legbiztosabb. Majd írd meg mi a helyzet.
Nem mondtam, hogy ne beszélje meg a csajjal, lehet őszinte. Ez már a kérdező döntése. És igen, nőként írtam, ha kétségei vannak, akkor bizonyosodjon meg.
Ha tévedett, akkor megnyugszik, bocsánatot kér (ha elmondta a barátnőjének a dolgot), megbeszélik együtt.
Nyilván nem esik jól ez egy nőnek sem, DE én úgy gondolom valahol meg lehet érteni a férfiakat is ezzel a dologgal kapcsolatban. Egy nő mindig tudja,hogy a gyereke az övé (extra eseteket leszámítva), de egy férfi nem lehet 100%-ig biztos, csak ilyen módon.
Én is ismerek olyan nőt a közvetlen környezetemben, aki majdnem 2 évig neveltette a kakukktojás gyereket a pasijával, miközben nem az övé volt, hanem egy kis 1 éjszakás kalandból jött össze, és mennyi ilyen ajlas nő van...
Tudom, nem minden nő ilyen, de én akkor is tudok megértő lenni a férfiak felé ha erről van szó. És még mielőtt az jönne, nem , nem én vagyok az a bizonyos nő, nekem nincs gyerekem.
25-ös
Neked miért nehéz olyan objektíven gondolkodni, mint 26-osnak?
Eleve miért fájlalod az apasági teszt megcsináltatását?
Ez csak egy teszt, ami a másiknak lelki megnyugvást okoz, ezt sajnálod esetleg tőle?
Neked sem idődbe, sem pénzedbe, semmidbe nem kerül. Hmm?
28.:
„25-ös Neked miért nehéz olyan objektíven gondolkodni, mint 26-osnak?”
Te biztosan tudod mikor mi az objektív gondolkodás?
„Eleve miért fájlalod az apasági teszt megcsináltatását? Ez csak egy teszt, ami a másiknak lelki megnyugvást okoz, ezt sajnálod esetleg tőle? Neked sem idődbe, sem pénzedbe, semmidbe nem kerül. Hmm?”
Te miért nem értelmezed azt, amit a másik leír? Hol írtam, hogy az apasági teszt megcsináltatását fájlalom? Hol írtam, hogy ez nem hozna megnyugvást? Hol írtam, hogy engem ez bármiben is érintene?
Te hogy gondolkodsz objektívan, ha nem értelmezed azt, amit a másik ír, csupán valamilyen érzelmi attitűdből válaszolsz?
24-26.:
„És még mielőtt az jönne, nem , nem én vagyok az a bizonyos nő, nekem nincs gyerekem.”
HA akartam volna ilyesmit mondani, akkor már megtettem volna a 25. hozzászólásomban. Miért ítélnélek meg feltételezések alapján? Ja, hogy itt ez szokás? Nálam ez nem érv.
„Nem kell, hogy tudjon róla a barátnőd, de ha mégis…” Valóban nem kifejezetten azt javasoltad, hogy ne legyen őszinte, viszont lehetőségként megemlítetted.
A kapcsolat alapja az őszinteség. Akkor is ha fáj. Néha fáj, nagyon, ha fizikai fájdalomba konvertálnánk valószínűleg sokszor szednénk fájdalomcsillapítót rá. Ha a kérdező apasági tesztet szeretne mindenképpen ajánlanám, hogy beszélje meg a párjával. Elvileg amit nem tudunk az nem fáj. DE.. Mi van, ha mégis ő az apa? Hogy néz a másik szemébe? Te hűséges voltál, 9 hónapig hordtad a gyerekünket a hasadban, esetleg kirúgattad magad a munkahelyedről, de legalábbis kitetted magad ennek-annak és én a hátad mögött azt gondoltam, hogy .. És mi van, ha később valahogy kiderül , hogy suttyomban megcsináltatta a tesztet? Csak gondold végig, hogy reagálnál rá? Nekem másnaptól nem lenne senkim és semmim egy ilyen ember.
Az aggódását megértem. Egy férfi tényleg nem tudhatja mi a helyzet. Ha a felesége megcsalta az az ő –mármint a feleség- sara. E miatt azonban a férfinak miért kellene tisztességtelennek lenni? A gondolatait, a tetteit ha nem vállalja fel akkor ő mennyivel különb mint a másik aki megcsalta? És ha a gondolatait, tetteit nem vállalja fel mennyivel aljasabb mint a másik, aki hű és őszinte volt hozzá? Hogy legyen egy ilyen ember egy család feje? Gombostűt nem bíznék rá, nemhogy embereket. Ez gyerekes. Jajj te beárultál most én is beárullak a tanítónéninek szint. Te szeretnél magadnak egy ilyen nemtudommineknevezzemet magadnak vagy inkább egy igazi társra vágysz?
25. voltam (29. nem én vagyok)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!