Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
"Szórakozott professzor" férjjel mit lehet kezdeni?
Leszögezném, hogy a férjem intelligens, talpraesett, jó ember, nagyon szeretem és nagyon jól megvagyunk.
De van egy tulajdonsága, amitől falra mászom. Mivel a gondolatai állandóan száguldoznak, szervez, kombinál fejben, rendszeresen elfelejti bezárni, elzárni, lekapcsolni stb. a dolgokat.
Amíg csak a villanyt felejti égve, addig csak bosszantó, de pl. sokszor elfelejti bekötni a biztonsági övét (nagyon sokat vezet), hiába csipog az érzékelő, mert olyan mélyen a gondolataiba merül. Ha együtt megyünk, nekem kell figyelmeztetnem, hogy kösse be magát. Néha olyan, mint egy gyerek. Fogmosás után elfelejti elzárni a csapot. Elfelejti lehúzni a vécét. Kifordított pólóban megy dolgozni. Ha megkérem valamire, az esetek 80%-ában azonnal ugrik, 20%-ban pedig tökéletesen és végleg megfeledkezik a dologról.
Én elég környezettudatos vagyok, és nem az elhasznált áram/víz ára zavar, hanem az "eszmei értéke", a pazarlás.
Próbálom finoman terelgetni. Ha szóvá teszem, hogy pl. biztos kell-e a filmnézéshez a nagylámpa, mosolyogva int, hogy dehogy, köszöni. Ha picit konkrétabban fogalmazok, vagy "ja, bocsi" a reakció, vagy meglepődik, hogy hogy történhetett ez, vagy a macskára fogja...
Én se vagyok tökéletes, de én inkább halogató típus vagyok. Nem akarok sárkány lenni, állandóan cseszegetni, de, mint írtam, a szórakozottsága akár életveszélyes is lehet (biztonsági öv). Ráadásul gyereket várunk, és a férjemből (kis költői túlzással) simán kinézem, hogy ott felejti a gyereket az oviban. :)
Vajon tehetek-e valamit, hogy kicsit koncentráltabb legyen, vagy nagyobb kárt tennék, mint hasznot?
nekem volt ilyen párom. én nem bírtam idegekkel, pedig azt hittem, kötélből vannak. arra, hogy gyerekünk legyen, gondolni se mertem - a legenyhébb dolog az oviban felejtés lett volna...
a férjem pont az ellenkezője, abszolút megbízható, és mivel nagyon elfoglalt, mindent felír. soha egy percig sem volt a "gyerekem".
így utólag, nem is értem, miért kínlódtam a régi pasimmal...
Mindegy hogy mit írok, neked kell alkalmazkodnod vagy változtatnod. Én se a feledékenységet, se a teszetosza halogatást nem bírom, szóval úgy is választok párt. Nyilvánvalóan nem vállalok gyereket olyannal, akivel nem passzolunk messzemenően.
Innentől már csak foltozgatni lehet a kapcsolatot, de valaki alapszemélyiségét nem lehet megváltoztatni.
Ó, nem, oda nem adnám senki másért, ez fel sem merül. Lehet, hogy én is gerjesztem ezt a dolgot, mert tyúkanyó vagyok, és inkább kapcsolgatom utána a lámpákat és szólok, hogy fordítva vette fel a pólót ahelyett, hogy az asztalra csapnék.
Valószínűleg napok alatt megőrülnék egy rendszermániás határidőnaplós precíz embertől.
Volt, hogy játékkal próbáltam motiválni: ha azelőtt bekapcsolja a biztonsági övet, hogy csipogni kezdene, az 3 pont, ha a csipogásra, az 1 pont, ha elfelejti, az mínusz 5. Ha összejön 20 pont, jutalom jár. :) Egy darabig működött, talán újra be kéne vezetni.
Szerencsére lehet változtatni :)
Nekem is világ életemben négyfelé szaladtak a gondolataim, még a vizsgáim közben is a könyvem írásával - is - foglalkoztam a számolgatás mellett :D
Meditáció kell ide: jóga, taiji, többfélét találni, ami éppen szimpatikus. Kezdetben baromi nehéz odafigyelni, de szép lassan kialakul.
Én jógázom, naponta, ébredés után egy órát. Mára a legnagyobb stresszben is le bírom nyugtatni magam pár másodperc alatt, szóval mindenkinek ajánlatos. Azóta koncentráltabb vagyok, általában egyfelé figyelek, nem ugrálnak a gondolataim fénysebességgel ide-oda.
Persze ehhez elhatározás is kell.
Mindenképpen le kéne fékeznie a férjednek, anyámnak a pszichiátrián volt egy matematikusa, aki szegény annyira széthajtotta az agyát, hogy teljesen lerobbant, már nem bírta ellátni magát.
Hamar rámegy az egészségre.
Ez nem alap személyiségjegy egyébként, hanem civilizációs betegség, és orvosolható.
első vagyok:
az exem mellett folyamatosan "aprózódtam fel", mert a saját nem egyszerű életem mellett az övét is menedzselnem kellett reggeltől estig. idegileg teljesen kimerített, 9 hónap után - számára érthetetlen módon és sebességgel - szakítottam vele, mert nem bírtam a terhelést.
egyébként én is babát várok:) el sem tudom képzelni, hogy az exem felelősségteljes apaként tudna viselkedni, bármennyire is imádná a picit.
Szerintem valakit a hibáival kell elfogadni. És ezek végül is nem is igazán hibák, hozzátartoznak a személyiségéhez. Szóval ezzel nem kell mit kezelni.
Engem egy dolog zavar. Hogyha annyira belemerül a gondolataiba, hogy a biztonsági öv csipogását sem hallja, akkor hogyan figyel a környezetére vezetés közben?? Mert gondolom, akkor arra sem figyel, csak megszokásból megy. Na ez baromira veszélyes. Remélem, nem közlekedünk egy felé. Mert az egy dolog, hogy a saját életét veszélyeztetni. De mindenki másét is! Szóval ez az egy dolog nagyon gáz!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!