A házasság és együttélésnek nem az az alapja, hogy elfogadjuk a másikat?

Megint sikerült a férjemnek a lelkembe gázolnia. Meghíztam,ez igaz. De ezt miért kell állandóan a fejemhez vágnia. Mindig megkapom, hogy hogy nézek ki, hogy csüng a hasam, hogy bálna vagyok, hogy nézek ki. Hogy nem vagyok képes semmit tenni azért,hogy lefogyjak. De mikor még a gyerkőc kicsi volt, közölte,ő nem fog egy percet sem vigyázni rá,oldjam meg. Napi 9 óra munka mellett nevelem a gyereket és egyetemre járok,az ő kedve szerint főzök erős ételeket,tele szénhidráttal és kalóriával, én is ebből eszek. Mert sajnos időm nincs arra, hogy külön mgamnak főzzek. Inkább a fiammal játszom.

És miután ezt a fejemhez vágja, hogy olyan pillantásokkal méreget,hogy látom rajta, szíve szerint elhányná magát, ezek után nekem örömmel kellene naponta legalább 2x az ágyba ugranom,mikor füttyent. Múltkor is csettint egyet a nyelvével,hogy akkor irány és szexeljünk.

Én eddig is fele annyit ettem, mint ami jólesett volna. Közben pajzsmirigybeteg lettem, a hormonháztartásom kapufa. És egyszerűen nem mennek le a kilók. Én sem piszkálom amiatt,hogy nem úgy néz ki,mint 22 évesen, hogy löttyedt, elviselem azt, ahogy viselkedik. Csak borzasztóan bánt, főleg ,mikor a gyerek előtt adja elő ezt a kis magánszámát. Most egyébként kitalálta, hogy nekem 500 kalóriás diétát kell tartanom.