Normális ha egy 30+ férfi még a szüleivel él?

Sajnálatos, hogy emberek mennyire nem képesek átlátni, hogy nem minden fekete és fehér.

Ha egy ember azért lakik a szüleivel, mert a mamahotel kényelmes, főznek, mosnak, takarítanak rá, úgy spórol, hogy nem ad semmit a költségekbe, akkor csak egy lusta élősködő.

Ha jóban van a szülőkkel, ad a költségekbe, gondoskodik magáról, és emellett spórol is, akkor ezzel semmi baj.

Ha saját külön lakrésze is van akkor meg még inkább semmi gond nincs ezzel. Pl egy családi ház esetén. Egy teljesen elválasztott külön bejáratú lakrész még akkor is teljesen jó, ha a egy pár költözik össze. Indulásnak, az első pár évben nagyon jó lehetőség a spórolásra, hogy ne kelljen hitellel kezdeni a közös életet, vagy legalább ne túl sokkal. Civilizált emberek ilyen formában tudnak élni kvázi szomszédokként, csak itt a szülők a szomszédok. És nem kell egymás s...ggében lenni állandóan, van magánélet. És nem mindenki akarja idősebben elkezdeni a komoly kapcsolatot, 30-35 évesen összeköltözni, házasodni.

Sokan sipákolnak itt arról hogy hű de felnőtt, meg menő dolog elköltözni otthonról, önállósodás stb. De nem mindenki keres havi 200 ezret, hogy albérletbe menjen, ami nem egy patkányfészek, és a rezsi plusz albi kifizetése után nem jó buli éhen halni, és a 4 fal közt ülni mindig mert nem tudsz szórakozni menni, nem tudsz egy könyvet venni, mert semmire nincs pénzed. Nincs pénzed élni.

Önerőből pedig lakáshoz jutni, nagyon nehéz. Max akkor sikerülhet, ha a család a segge alá teszi az embernek, vagy nyer a lottón. Vagy egy jó nagy hitellel kezdi a nagy önálló életet. Csodálatos. Avagy vad idegenekkel költözni össze albérletbe akik akár meg is lophatnak, kutakodnak a cuccaidban. Az biztos jobb, mint pár évig otthon lakni , félretenni, tényleg...

Ha dolgozik, ellátja magát, főz, mos, takarít stb és nem anyucipicifia akkor semmi baj. Önerőből nagyon nehéz saját lakáshoz jutni, az albérlet pedig pénzkidobás. Szóval ha van más lehetőség, élni kell vele.

Ha viszont a mami mossa a szaros gatyáit , és ő az ügyeletes cseléd a 30 éves férfinál, az ultra gáz!!!

Egy elválasztott lakrész külön bejárattal a legjobb. Ott még magánélete is van.

Ez tényleg attól függ, hogy mi az oka??

Szóval?

Egyből elítélni nagy hiba bárkit is.

a kérdés csak a tényre kérdez rá, a körülményekre és azok értelmezésére nem. pedig általában a tényekkel szokott gond lenni, hanem a körülmények és értelmezések tükrében válnak a tények problémássá...

az, hogy valaki otthon a szülőkkel él, vagy egyedül, lakótárssal, barát/barátnő/feleséggel, az egy tény. ez a tény viszont az ég világon semmit nem mond el arról, hogy miért és hogyan teszi ezt és mit mond el ez róla emberileg.

ha valaki a szülőkkel lakik is teheti ezt értelmesen, praktikus megfontolásokkal és felelősségteljesen is, ahogy egyedül vagy szülők helyett másokkal élve is lehet valaki ugyanolyan felelőtlen, kényelmes, kiszolgáltatott, mintha a szüleivel élne. akihez a szülők járnak át rendben tartani az albit és kaját csinálni, netán bejárónőt tart, vagy esetleg azért van együtt valakivel, hogy főzzön és mosson rá (amit láttam már társkereső hirdetésben is szempontként), vagy esetleg önállótlan papucs, akit az asszony dirigál, az mennyivel jobb, mint aki szülőkkel él, de tudja ezt helyén kezelni és felnőttként viselkedni ebben a helyzetben is? szerintem aki csak a tényeket vizsgálja és azok alapján ítélkezik, a körülményeket és a dolgok értelmezését nem veszi figyelembe, az egyszerűen felületes...

Régebben az teljesen normális dolog volt, hogy a család több generációja együtt élt.

Ez nálunk is így volt, amíg éltek a nagyszüleim és a szüleim.

Három generáció élt együtt gond nélkül.

Nagy családi házunk volt, kényelmesen elfértünk mindannyian.

A költségek megoszlottak, ház körüli teendőkből mindenki kivette a maga részét, a családtagok, amiben kellett segítették egymást, mindemellett mindenkinek megvolt a saját magánélete.