Nektek is sok év eltávolodás kell ahhoz, hogy objektiven megitéld a régi szerelmeid?

Nem igazán, én ugyanúgy látom az exkapcsolatot és az exet, mint régen.

A jelenlegi kapcsolatomat is egész obektíven ismerem, azt hiszem.

Változó. Attól függ, hogy ért véged a régi szerelem, meg egyáltalán, milyen volt az a kapcsolat, és hogy milyen idős voltál. Szerintem minél fiatalabb, annál több idő kell feldolgozni, objektívan látni a dolgokat, később ez idővel egyre könnyebb, pláne, ha van már összehasonlítási lehetőség, tapasztalat a hátad mögött.

Mivel személyes a kérdés, személyesen is válaszolok: Nekem évek kellettek szó szerint, hogy az egy nagy, részben teljesült szerelmemet elengedjem, és objektívan tudjam megítélni, mindamellett, hogy egy rövid, néhány hónapos szünet után megmaradt a beszélőviszony, de főleg csak online/telefon beszélünk, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztunk azóta, úgy gondolom, hogyha megszakítasz minden kapcsolatot az illetővel, könnyebb, viszont ha gyakran látod-munkahely pl. - akkor nehezebb ettől.

Segítség még az eltávolodásban, ha időközben új párra lelsz, ez történt nálam is, az új szerelem tükrében már nincs bennem sem fájdalom, sem vágyódás a régi után/miatt.

De el kellett hogy teljen ebben is egy bizonyos időszak, így utólag belátva, rögtön a régi szerelem utáni első kapcsolat sajnos nálam inkább valamiféle "pótlék" volt, vagy tapogatózás, nem volt Igazi kapcsolat, nem is tartott pont ezért sokáig, idején rájöttem erre, és elengedtem azt az illetőt.

Ez csak rövid kapcsolatokra érvényes, mert hosszútâvú kapcsolatok esetén egymàshoz formàlodnak a felek és nagyban elképzelhető, hogy olyannà vàlik amit belevetìtesz és fordìtva. Erről a pszichológiàban is van szó, úgy fogalmaztàk meg, ha hiànyzk valami a pàrodból, tégy úgy, mintha meglenne benne és meglesz.

Példa szeretnéd ha figyelmes lenne, igy mindig dícséred őt hogy olyan jólesik a figyelme, egy idő utàn az ember autonatikusan is mélto akar lenni a dícséretre.