Elbizonytalanodtam hogy tényleg vele akarom e összekötni az életemet?

Másfél éve vagyunk együtt a párommal, eljegyzett és most kezdenénk bele az esküvő szervezésbe.

Ő az a típus akivel tudom, hogy együtt tudnék élni, mindent megtesz hogy jó legyen, nem veszekszünk, nyugodt vagyok mellette, tudom, ha lesz gyerekünk tökéletes apa lesz...

Szeretem is, de valahogy másképpen... Nem azzal a lángoló szerelemmel.. Ő olyan szeretni való, de ha hozzám ér nem leszek libabőrös..

Amikor őt megismertem, akkor léptem ki az előző kapcsolatomból.

Ő volt a tipikus ellentéte a vőlegényemnek, ő volt az a típus aki megőrjíti a nőket, akiről tudod, hogy nem szabad elhinned hogy te más leszel neki, téged is megfog csalni egy idő után...

De mégis vele éltem át életem legszebb 1 évét, ő volt az akiért rajongtam, olyan összhang volt mint soha senkivel, ő volt az aki ha csak rám nézett elvette az eszemet...

De egy idő után teljesen birtokolni akart, egy saját gondolatom nem lehetett, amiről nem tudott, a barátnőimmel 1 órára nem találkozhattam, különben világvége volt..

Tudtam, hogy ő az a típus akitől menekülni kell..

Így nagyon nehéz volt, de beláttam, hogy vagy lelépek vagy tönkre teszem az életemet mellette, hiába szerettem jobban mint bárkit.

A jelenlegi páromnak nagyon hálás vagyok, hogy kihozott abból a nyomásból, sokkal nyugodtabb életem van azóta, tudom mire számíthatok...

De mégis annyit gondolok az előző kapcsolatomra, nem tudok teljes mértékben túl lépni, hiányzik az a sok kis szép dolog ami olyan más volt, haragszom rá, hogy miért kellett úgy elrontania a dolgokat...

Szerintetek jó döntés hozzá menni a vőlegényemhez, ha ilyen érzések vannak bennem?

Mindenki azt mondja, hogy a lángoló szerelem úgyis elmúlik..