Szokott csúnyán beszélni veletek a férjetek? Mi volt a legcsúnyább amit mondott nektek?

lelki terror

pl hazajön, nem ölelhetem át, meg stb

vagy leülök hozzá az asztalhoz, erre feláll és máshol köt ki, vannak filmbe illő emlékeink, felhozza, hogy azt mondhassa rá, az egész csak egy vicc volt.

a legrosszabb, hogy nem csupán meg akar bántani, hanem azt is akarja hogy jó erősen fájjon, vagy szóval nem csak kést döf, hanem forgat is. ezt nem értem benne amúgy miért csinálja.

aztán persze mindig bocsánatokat kér.

De miert csinaljak ezt?

Nincs eleg intimitas ?

Nem szeretne?

Az en ferjem feltekeny es egyfolytaban versenyzik velem.

Kedves hozzászóló hölgyek. Férfiként is megalázónak tartom azokat a dolgokat amiket leírtatok. Így nem lehet bánni a feleségekkel, barátnőkkel, és általában egyik nőismerőssel, családtaggal sem. Véleményem szerint sürgősen nézzetek a lelketekbe hogy szükségetek van-e erre. Azért mert utóbb bocsánatot kér az ember, az nem mentség a lelki,testi terrorra. A féltékenység egy betegség amit nehez lehet gyógyítani, sőt van aki nem is akar kigyógyulni belől mert egy perverz állat.

Nincs szükségetek arra hogy a párotok terrorizáljon benneteket, tegyetek ellene, utána sokkal jobb lesz. Ha segítség nélkül nem megy akkor keressetek segítséget hisz rengeteg ilyen hely és alapítvány létezik már.

Családosként én sem beszélek csúnyán a párommal, az alap hogy egyellőek vagyunk, és nem utolsósorban jó példa ez a gyerekeknek is.

Sok sikert és nyugodt életet.

Kedves Kérdező!

Én szoktam ritkán veszekedni a párommal, és olyankor néha hozzávágunk olyanokat egymás fejéhez, amit megbánunk. Pl. nem szeretem, ha valamin felháborodok, és azzal jön, hogy "nem kell megint a műbalhé"... mert ami neki műbalhénak tűnik, az lehet, hogy engem sokkal jobban bánt, mint őt. Veszekszünk egy kicsit, aztán mindenki szépen elvonul a saját kis csöndes magányába, kerüljük egymást egy pár óráig, fél napig, aztán amikor lecsillapodtunk, mindent meg tudunk beszélni értelmesen, normálisan, és szent a béke.

Ezek, amiket Te írtál, nálam már bőven túllépik a megbeszélhető sértegetések fogalmát. Az előző hozzászólásokhoz hasonlóan én sem tudnék egy ilyen kapcsolatban élni.

Írtad, hogy szokott féltékenykedni a párod. Én úgy veszem észre, hogy ez a féltékenység nem szeretetből, szerelemből ered, hanem inkább a párod birtoklási vágyából. Nem azért féltékenykedik, mert fájna neki látni, hogy mással vagy, hanem azért, mert ő azt gondolja, hogy az övé vagy, az ő BIRTOKA, és éppen ezért megtehet veled bármit, más viszont hozzád sem szólhat, meg sem közelíthet. És valóban, ez már szerintem is minősíthető akár családon belüli erőszaknak is...

Elnézést, ha megbántalak azzal amit írtam, de a példáid alapján én így látom a helyzetedet.