Most nem akar beszélni? Eddig bírtam. Sajnálom. Sajnálom?

Mintha az én családomról (apámról) írtál volna. Nálunk is ugyanez volt. Ha nem úgy csináltuk a dolgokat, ahogy ő akarta megsértődött, senkivel nem beszélt. Volt, hogy napokra az anyjához költözött aztán egyszer csak hazaállított. Anyukám kb 19 évig tűrte (az is igaz, hogy a mélypont az 6 év volt, de előtte se volt 100%as az ember). Nem tudta megemészteni, hogy a lányai felnőnek, ha egy sulibulirá feltettünk egy kis sminket máris lek.rvázott minket (14 évesen), ha kaptam egy olyan telefont, amilyet szerettem volna (nem a legdrágábbat semmi ilyesmiről nem volt szó, szimplán neki nem tetszett) fogta a saját telefonján és kidobta az utcára dühében. És ezek kb mindennaposak voltak. Rugdosta a számítógépet, a saját anyját lökdöste, ha ő is jobb belátásra akarta bírni. Anyukám meg tipikusan a gyenge, eltűrő fél volt. Aztán mikor már mindenki könyörgött neki, hogy merjen lépni, és mikor apám 100szorra jelentette be, hogy elköltözik, de mégis visszajött (nagy bánatunkra), anyukám megmondta neki, hogy el kell, hogy menjen, mert se ő se mi a gyerekei nem tudunk vele élni. Persze akkor volt sírás, meg azóta is anyám a rossz, gonosz. De az életünk ezerszer jobb lett. Anyukám magára talált egészen más személyiség lett. Erős nőként mellettünk áll és nevel minket, de önmagát is felfedezi közben csomó hobbija van, rengeteg minden érdekli, vidám, kiegyensúlyozott. Saját elmondása szerint is a legjobb döntést hozta. Apám, aki egyébként egy diplomás, értelmes ember, azóta se kíváncsi a gyerekeire, voltak probalkozásai, de inkább az új párkapcsolatába fekteti az energiáját, megmaradtunk a szülinapi sms szintjén. Egyedül a legkisebb hugommal tartja a kapcsolatot heti szinten, de őt is gyakran

megbántja a viselkedésével, reakcióival. Szerintem meg kell vizsgánod a saját érzéseidet, ha érzel még iránta, akkor érdemes még egy esélyt adni, esetleg terápiára menni, viszont csak azért, hogy a családot egyben tartsd nem éri meg kitartani egy ilyen ember mellett. Az a gyerekeknek se jó, ha te boldogtalan vagy és ő meg így viselkedik veletek.