Boldogtalan házasság, hogy lehet elviselni, boldognak lenni mégis?

Nagyon nehéz kilépni egy házasságból ahol gyerek is van, és az ember első sorban élhetővé akarja tenni a körülményeit, ha nem lát kiutat, ez természetes.

Én évekig szenvedtem egy rossz házasságban pedig csak egy gyerek van, de évekbe telt mire el tudtam válni.

Én is edzettem, meg próbáltam jobban kinézni, de az ugyanúgy nem érdekelte mint amikor meg voltam hízva, így a csokiban lévő boldogság hormont választottam és az olvasást az otthoni edzés helyett (nincsenek nagyszülők) mert az olvasás kivitt a saját nyomorúságos világomból. A szülés után 2-3 kiló felesleg volt még csak rajtam, de amikor nem tudtam, mit vegyek fel a lányom keresztelőjére és a férjem odavetette, hogy mit tökölök, úgysem érdekel senkit, sem, hogy nézek ki, majdnem meghasadt a szívem.

A válás után fogyókúra nélkül adtam le 10 kilót, egyszerűen azért mert már nem volt szükségem ezekre a pótcselekvésekre.

Tudom, le fogtok pontozni,de nem érdekel, akkor is kimondom: csak annyi gyereket szabadna vállalni amennyit az ember lánya egyedül is el tud tartani, ha kell. És most itt nem csak válásról van szó, de mi van ha a férj munkanélküli lesz és depressziós és nem csinál semmit? Vagy alkoholista? Ki lát a jövőbe? És ha meghal?

Nálam a 3-4 gyerekes családmodell ezért nem pálya. Akárhány ilyen anyukát ismerek, mindegyik boldogtalan és nem mer, nem tud lépni.

[link]

Olvasd el ezt a könyvet! Minden házas embernek szívből ajánlom.