Miért vágyom ennyire a házasságra? Hiszen semmi nem változna utána.

A párommal együtt élünk, imádjuk egymást, minden szipiszupi, bízom is benne, olyannyira, hogy egyáltalán nem érzem szükségét a házasságnak, mint "kötelező" köteléknek.

Azt is tudom, hogy ha összeházasodnánk, az életünk pontosan ugyanúgy folyna, mint eddig. Az összeköltözés már több, mint egy éve megvolt, a közös virág, közös macska már szintén megvan, bizalom, hűség, a világ, rokonok, barátok előtti elismerése a másiknak szintén kipipálva...

Akkor mégis, mi a frászért nézegetek vágyakozva esküvői ruhákat, meg várom izgatottan, hogy végre eljegyezzen? Max elviekben változik valami, már nem azt mondanám, hogy a "barátom", hanem a "férjem", ami persze, klasszisokkal jobban hangzik, de a lényegen nem változtat. És mégis, jelen pillanatban az a legnagyobb vágyam, hogy ez a kis nüansznyi változás megtörténjen. És már tűkön ülve várom az idejét.

Nálam felnőttebb emberek tanácsára, véleményére vagyok kíváncsi, nálatok is volt ilyen? Vagy ez miért van? Őszintén nem értem magam, de hátha valakinek lesz egy-két bölcs meglátása :)

22 éves vagyok amúgy, a barátom 29.