Házasság, gyerekek, valami még sem kerek?

3 éve házasodtunk össze, két pici gyerekünk van, egy lassan 3 éves és egy fél éves. Itthon vagyok velük jelenleg, biztosan tudják azok az anyák akik hasonló cipőbe vannak vagy voltak, hogy mennyire fárasztó két ilyen csöppséget nevelni és mellette ellátni a háztartást. Nem panaszkodásból írom ill. említem eme nehézségeket, mert örülök, hogy vannak nekem, szeretek itthon lenni velük, és az sem gond, hogy a háztartást is vezetnem kell. De sajnos az amit a párom úgymond "elvár" tőlem, nos, az már erőmön felüli dolog lenne. Sajnos nem tudok, ill. nincs se erőm, se energiám se kedvem a házastársi életre. Komoly gond ez köztünk hisz a gyerekek előtt, együtt aludtunk egy ágyban, több szex volt. Viszont most két külön szobában alszunk egy-egy gyerekkel megosztva. Ez így jobb is nekem, mert iszonyatosan horkol, nem tudnék mellette aludni már. De nem is ez a lényeg. A folytonos elutasításaim ill. ingerültségem, kimerültségem a mindennapokban ahhoz vezettek, hogy elhidegültünk egymástól. Sokat veszekszünk, nincs se puszi, se ölelés, se összebújás, se semmi. Ő is besokallt és én is. A hétvégén kibökte, hogy mi bántja és hogy megismerkedett egy lánnyal, de leszögezte, hogy semmi nem történt közöttük még egy csók sem. Mindez az idő alatt míg ő estibe járt érettségizni én meg itthon voltam a gyerekekkel. Férjem egyébkét hűséges típus nem egy nőcsábász, de szükségletei vannak, ezt be kell ismernem. Most, hogy volt ilyen dolog az életében, hogy élhetett volna a lehetőséggel, megijedtem. Mi több megrémültem, hogy ilyen előfordulhat. Sose jutott eszembe, hogy a viselkedésemmel ilyen helyzetbe sodrom a házasságunkat. Talán ez a lány egy intő jel volt számomra, hogy kapjak észbe. De olyan nehéz ez a dolog. Ti anyák, akik biztosan voltatok már ilyen vagy hasonló helyzetben mit tettetek? Igazából tudom a megoldást, de hogyan merítsek még több erőt? Így is egy hulladéknak érzem magam....