Úgy érzem a férjem nem is akarja megérteni, hogy mi a bajom, miközben azt állítja, hogy szeret. Mi lehet erre a megoldás?

Elég bonyolult a helyzetünk. Anyagi okokból édesanyáméknál építjük be a tetőteret. Pénzünk nagyjából annyi van, hogy az alapanyagokat apránként meg tudjuk venni és a többi munkát nekünk kellene megcsinálni. Mindez megoldható lenne, ha ő legalább a gyerekek felügyeletével hozzájárulna a munkához. Az ő álláspontja szerint neki kell a pihenés munka után és hiányolja a közös programokat, míg én azt szeretném, ha mihamarabb készen lennénk a munkálatokkal (évek óta tart), mert már aludni sem tudok, csak ezen pörög az agyam.

Mikor megpróbáltam ezt megbeszélni a férjemmel, csak annyit értem el, hogy megsértődött, mert mindenből annyit értett ki, hogy CSAK VELE van a baj, miközben még hangsúlyoztam is, hogy KÖZÖSEN kellene valamit csinálnunk és megoldást találnunk.

Úgy érzem, magamra hagyott, de azt mondja, ő is ugyanígy érez.

Hogyan lehetne ezt megoldani úgy, hogy tényleg eredményt hozzon és ne csak visszasüllyedjünk a csöndes szenvedésbe? Olyan érzés, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk.