Miért rajong minden nő az eljegyzés gondolatáért?

Általánosítás, mint mindig.

Én nem rajongtam volna egy nem komoly kapcsolatban az ötletért, mert az egész "intézmény" kicsúfolásának tartottam volna.

Nálunk nem kegy volt vagy valamiféle ajándék, nem is olyan dolog, ami csak azért kellett, hogy dicsekedni lehessen.

Amikor úgy döntöttünk, hogy a kapcsolatunk megérett a továbblépésre, akkor megtettük és kész.

Nem minden no rajong erte, szemely szerint rosszul vagyok a gondolatatol is, plane mostanaban, hogy egyre tobb eskuvore vagyok hivatalos.. nincs az az isten, hogy ebben en reszt vegyek.

26/N

Ha akkor kért volna meg, amikor még nevetséges lett volna az ötlet is (a kapcsolatunk elején), akkor igen, nemet mondtam volna.

Szerencsére nem volt hülye, tudta, hogy csak akkor van realitása az egésznek, ha már ismerjük egymást rendesen, átmentünk egy-két dolgon együtt, együtt is élünk, családot tervezünk.

Én sem rajongok érte, azt is el tudom fogadni, ha soha nem megyek férjhez. Egy jó társnak örülnék nagyon.

Régebben a nők mást nem nagyon tudtak felmutatni, mint hogy (jól) férjhez mentek, manapság azért már több lehetőség van nőként is az élet többi területén érvényesülni. De még manapság is él az az elképzelés, hogy teljes életet csak házasságban, gyerekkel lehet élni, különösen ha nőről van szó.

Nagyon sok nő nemhogy nem rajong, de kifejezetten nem is szeretne. A barátnőd már most szeretne eljegyzést, ezért általánosítasz?:)

Rengeteg különböző ember van, különböző okaik vannak arra, hogy miért akarnak, vagy nem akarnak eljegyzést, házasságot. A miért akarnak-ra lehetséges magyarázatok:

- számára elköteleződést szimbolizál, hogy vele akarod leélni az életed

- a kapcsolat magasabb szintjét látja benne

- szeretne házasodni, gyereket vállalni

- azt látta a környezetében, és ezért szeretné ő is

Ezen kívűl még biztos vannak más okok is. Én nem rajongtam az eljegyzésért, de mivel már a kapcsolatunk első évében megbeszéltük, hogy mindketten szeretnénk majd valamikor házasságot, és utána gyerekeket, ezért az eljegyzést is a folyamat részének vettem, amit legkorábban (kortól, és élethelyzettől függően) is csak fél, de inkább minimum 1 év együttélés után tudtam elképzelni, és így is még volt pár év, mire megtörtént, amit nem bántam.

Az eljegyzés, házasság akkor jó, ha mindketten akarják, én a közös életünkért rajongtam és rajongok most is, nem magáért az eljegyzésért (bár azért jól esett, hogy készült rá:))

Miért rajong minden nő az eljegyzés gondolatáért?

Ez így ebben a formában nem igaz!

Nem minden nő rajong érte, én ismerek nem egy nőt, aki még házasodni sem szeretne, szóval ez általánosítás.

Én sem "rajongok" érte, viszont házasságban képzelem el az életem, mert számomra ez elvi kérdés. De az eljegyzés nem kötelező, ha nem lesz hivatalos eljegyzésem, akkor nem fogok a falnak menni...

Menyasszony/vőlegény, Férj/feleség = igazi kapcsolat

A többi csak vicc kategória és komolytalan pl barát/barátnő, Élettársam az röhej, barátság extrákkal ezek NEM kapcsolatok!!!!!!!!!!

Természetesen senkit nem akarok megbántani..szóval az én világképem szerint és amikor én voltam barát..élettárs..rosszul éreztem magam kivéve 14 évesen amikor euforikusan hangoztattam mindenkinek, hogy emberek van barátnőm és mekkora király vagyok :-) de alapjáraton mindig is egy kapcsolat legmagasabb fokának a házasságot tartottam...aztán majd kiderül X év múlva, hogy jól gondoltam-e vagy egy kocsmában üldögélve full ittasan szidom magam mikor kimondtam a boldogító igent :-) Majd meglátjuk :-)