Több éve házasságban élők, kisgyerekes anyukák: nektek mennyire fontos, hogy a párotok napközben is érdeklődjön utánatok?

Ha esetleg valami meglepő,vicces esetleg szomorú fejlemény történik valamelyikünkkel, vagy valami sürgős közlendő van akkor írunk egymásnak, vagy felhívjuk a másikat pár percben a szünetben, de csak úgy, hogy nincs semmi különös éppen, úgy nem. De ha a másik mondjuk beteg, vagy valami másfajta komoly problémája van,akkor gyakrabban keressük egymást napközben,nekem is jólesik és neki is,ha a másik nehéz időszakban keresi,lelket önt belé.

Akik még a mobiltelefon előtt szocializálódtak, nem érzik elhanyagolva magukat, ha a másik napközben nem telefonálgat nekik haza, vagy pláne a munkahelyükre. Miért tenné? Reggel és este találkozunk, napközben csak fontos, halaszthatatlan ügyben zavarjuk egymást.

Semennyire. Nem nagyon szoktunk telefonálgatni nap közben. Csak akkor beszélünk röviden, ha van valami fontos. Ha hazajött a férjem, akkor úgysem menekül. Kezébe nyomom a gyereket, és csak magammal foglalkozom 1 teljes órát. Ö meg babázik.