Van köztetek olyan, aki azért halogatta a kapcsolatból való kilépést, szakítást, válást, mert munkanélküliség, anyagi gondok vagy egyéb hátráltató tényezők miatt nem tudott önállósulni, de végül sikerült neki?

Hasonló volt velem, bár mégis más. :)

Én az alábbi dolgok miatt nem léptem egy darabig (évekig) a volt férjem mellől:

- apukája beteg (rákos) lett, együtt laktunk, akkor nem akartam lépni

- kutyusunk is beteg lett (szívbeteg) 3 évig küszködött, amíg elment, ez idő alatt sem akartam lépni.

Anyagiak nem játszottak szerepet abban, hogy még maradtam, szüleimhez költöztem, így ha lett volna is anyagi gondom, ők kisegítettek volna a nehéz helyzetből.

Amikor már viszont megtehettem, rögtön költöztem.

1. ha tőlem lenyúlja a pénzemet (tök mindegy mire) azonnal feljelentem

2. ha ezt megtetted volna, akkor nem lennél egy fillér nélkül

3. ha öngyilkos akarna lenni én biztosan nem foglalkoznék vele, elsiratnám aztán kész. Ha valaki ezt komolyan gondolja, előbb-utóbb úgyis megteszi, ha meg csak zsarol vele, akkor úgysem lesz bátorsága hozzá

Amúgy,

én két hónapot maradtam anyagi kényszerből egy kapcsolatban, aztán találtam munkát és azonnal lekoccoltam.

Halogattam, de aztán amikor elegem lett és nem bírtam, léptem. Az az igazság, hogy meglepően rövid idő alatt sikerült találni munkát. Egy barátom befogadott, de utána hamar lett lakás is. Nem éri meg húzni a dolgot, ha gáz van, lépni kell mielőbb.

Egyébként ebben a helyzetben lehet, hogy a szüleidhez költözés sem olyan nagy butaság. Ha van munkád, beszállhatsz a költségekbe is és ezzel segítheted anyukád.