Miért van az hogy manapság kevesen vállalnak házasságot?

Szerintem meg mindenki úgy éli az életét ahogy akarja.

18 éves lányként kijelenteni,h ez így normális,kissé merész...

Természetesen a véleményedhez jogod van,mint bárki másnak.

28n (egyébként feleség)

Hogy a kérdésre is válaszoljak:

sokakat nem érdekel a papír,vagy voltak már házasok korábban és elég is volt,vagy félnek elköteleződni stb. Sok tényezős dolog ez.

18 évesen én is másképp terveztem az életem, mint ahogyan azóta alakult. Közben a szüleim házassága romokba került (hiába vannak együtt több, mint 30 éve...), ismerek boldog párokat, akik papír nélkül is megvannak (és hűségesek egymáshoz), olyat is meséltek, hogy egyházi esküvőt akartak, de a pap kukacoskodott valami miatt, ezért inkább hagyták a fenébe. Láttam szomszédok (akik egyben közeli ismerősök voltak) házasságát tönkremenni úgy, hogy már az esküvő előtt majdnem lefújták (és az taposott bele a házasságba, aki lebeszélte erről őket...).

Én úgy vagyok vele, hogy ha végre megállapodok valakivel, papírral is jó, meg anélkül is, ha úgy alakul. Nem ez számít.

Régen azért volt szinte mindenki házas, mert a házasság politikai/vagyoni célokat szolgáltak. A házasságon kívül született gyermekek pedig törvényteleneknek számítottak.

Egyébként azt csinálsz, amit akarsz, de megőrizni a szüzességet a házassági nagyon nagy balgaság. Ha összeházasodsz valakivel, akivel nem egyezik az igényetek, akivel rossz a szex, az mindenképp ki fog hatni a kapcsolatotokra.

Te döntésed, de én egy apró hülyeség miatt nem vágnám tönkre a jövőmet.

19 eves vagyok, elottem vannak jo peldak, megsem szeretnek mindenfelekeppen meghazasodni. Egyszeruen nem tartom fontosnak, meg is remiszt az eskuvoi herce-hurca. Szamomra nem is valtozik semmi egy papirral...legalabbis most igy gondolom.

A szuzesseg megtartasa pedig, hat...ok, te dontesed, de szerintem sem a legjobb otlet. Amugy sem ertem minek a szuzesseget vmi megfoghatatlan,Isten adta csodanak tekinteni, amit "orizni kell". Nekem az elso csok sokkal tobbet jelentet(nagyobb izgalom, varakozas) mint maga az elso szex(azt hittem, en naiv, hogy milyen hihetetlenul jo lesz, aztan kellett egy par honap, amig osszecsiszolodtunk, ki ismertuk egymast, kitapasztaltuk, hogy kinek mi a jo). Ja es amugy, mind ketto ugyan azzal a szemellyel tortent meg.

Szerintem ennek a fő oka továbbra is a társadalomban keresendő. Ma már nincs meg az a társadalmi nyomás, hogy meg kell házasodni, hiszen anélkül sem fognak "rossz szemekkel" ránézni az emberre. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a házasság nem fontos, mert hasonlóan gondolkodom erről, mint te, csak ezek ma a viszonyok. Egyébként meg valahol érdekes, mert sosem volt ennyire könnyű elválni sem, mint ma, tehát ebből azt gondolhatnánk, hogy bátrabban bele lehet menni a házasságba, de ha nincs meg az emberekben egy belső indíttatás rá, akkor vajmi keveset jelent a jog és a törvények.

A szüzességes dologból meg kár vitát generálni, ez hadd legyen már mindenkinek a maga dolga. Én meg olyat ismerek, aki várt a házasságig és több évtizede boldogok a férjével. Nem csak rossz példa van. De olyan is van, aki előtte "kiélte magát", aztán házasságban is folytatta.. Ez nem szüzesség kérdése, hanem elhatározás, hogy tiszteli-e a párját vagy sem.