Szerintetek normális az, ha a feleség osztja be a férj pénzét? és megszabja, hogy mit vehet és mit nem?

De ha működik a házasságban ez akkor neked miért fáj kérdező??

Én is nő vagyok, és bizony nálunk is a párom osztja be a pénzt. Mi ebben a rossz? 17 éve élünk együtt, és tökéletesen működik így a helyzet. Miért változtassunk rajta, ha így is működik? Miért kéne bárkinek is változtatni a dolgain, ha működik? Nálad nem működne, nyilván ezért nem is a férjed osztja be a pénzt. Nálunk működik így ő osztja be.. Ettől mi rossz házasságban élnénk?? Nem hiszem.

Hát nálunk például én kezelem a pénzt, és okkal. A férjem bevallottan nem tud vele bánni. Ez vicces, mert amúgy a munkája során is pénzzel dolgozik, sőt igen nagy pénzösszegekről dönt. De a háztartási kiadásokban egyszerűen rohadtul el tud veszni. Én pl. mindig tudom, hogy mennyi pénz van a tárcámban, mennyi a számlán, és mennyi kápé van itthon. A férjemnek fogalma sincs, sőt, már attól rosszul van, ha megkérem, hogy nézze meg, hogy mennyi van nála, csak hogy tudja, mennyiből gazdálkodunk, mert hogy ő utálja elővenni, számolgatni. Úgyhogy nálunk az a rendszer, hogy az én fizetésem a számlán marad, abból fizetjük a közüzemi díjakat, meg a telefonszámlát, netet, tévét, stb-t, meg a lakbért. A férjem meg kiveszi a fizetését, és az kp-ban itthon van. Nálam szokott lenni időnként nagyobb összeg, mert a vásárlásokat úgyis én intézem, a férjemnél meg maximum 1-2 ezer forint, hogy ha kell valamire, akkor legyen nála, de amúgy ha egyedül megy el vásárolni, akkor szól, hogy kivett az itthon kp-ból, és ami marad, azt visszateszi.

Nálunk ez teljesen jól működik. Csináltuk azt egy időben, hogy mindenki belátása szerint költött, de az követhetetlen volt, hónap közepén már fogalmunk sem volt róla, hogy mennyi pénzünk van, ráadásul a férjem néha tényleg iszonyú meggondolatlanul tud költekezni. Szerintem egyszerűen elfelejti, hogy mennyit költött, és úgy vásárolgat, mintha még mindig meglenne az egész fizetése, pedig már elköltött mondjuk 20-30 ezret. Aztán egyszer csak csodálkozik, hogy hogyhogy ilyen kevés maradt. Na, nálunk ezért van egy kézben a pénz, és mint látható, annak is megvan az oka, hogy az a bizonyos kéz miért az enyém. Ettől még nem szabom meg, hogy mit vehet, és mit nem, mivel a nagyobb kiadásokat eleve közösen döntjük el. Én sem vennék meg valami drága dolgot úgy, hogy a férjem azt mondja, hogy inkább ne vegyük meg, és ugyanígy ő sem tenné ezt.

Ez minden esetben a szituációtól függ. Mivel nem mindegy hogy a férj mikre szeretne költeni, és az sem mindegy hogy mennyi pénzük van erre.

Nekem is előfordult már olyan, hogy mondtam a páromnak amikor együtt vásároltunk, hogy ezt most felesleges megvenni. De azt lehet jó indulattal is mondani. Nyilván nem csinálok hisztit, csak elmagyarázom neki hogy miért, és szerintem ebbe nincs semmi rossz. Általában vagy együtt vásárolunk, vagy én, tehát nagyrészt együtt osztjuk be a pénzt. De ha hülyeséget akarna venni akkor én is megmondanám, hogy majd akkor, ha lesz rá keret.

Ezt fel lehet fogni úgyis hogy segítünk egymásnak megtanulni spórolni.

De ha a férjnek nincs egy normális cipője, csak szakadt, és az asszony nem engedi hogy vegyen magának, az megint más.

Na szóval a körülményektől függ, mint minden.