Együtt maradnál-e a férjeddel, ha már nem szeretnétek egymást, egy 1 éves gyerek kedvéért, csakhogy a gyerek ne apa nélkül nőjőn fel?

A lehető legrosszabb megoldás. Én éltem így a volt férjemmel, hogy egy fedél alatt de külön (de ismerős ez az el nem mosogatott volna rész...).

Ő persze élte világát, sok dologból kihúzta magát mondván nem vagyunk már együtt, akkor aludt máshol amikor akart, én meg éltem mint egy apáca. Az egész helyzet annyira irritált, hogy ha épp nem is volt üvöltözés akkor fagyos volt a légkör. A gyerekeknek ez volt a legrosszabb.

Ha azt akarod, hogy a gyerek ne apa nélkül nőjön fel, akkor - ha normálisan tud hozzáállni a párod - ne ragaszkodj a kéthetente hétvégéhez, hanem vigye el többet, legyen jelen ovis-iskolai eseményeken, stb.

Nem, a gyereknek sokkal jobb, ha nem olyan légkörben nő fel, ahol folyton marjátok egymást.

Kicsiként kezelhetetlen idegroncs lesz, kamaszként meg depressziós, elnttként peidg átkozni fog titeket, amiért nem mentetek szét.

Elvált szülők gyereke vagyok, 8 évesen mentek szét. De csak az általad említett indok miatt maradtak eddig is együtt. A 3 gyerek miatt.

Az én szemszögemből ítélve az volt az együtt maradás eredménye, hogy a lelki stresszt betegségekkel dolgoztam fel. 1. osztályban többet voltam otthon mint iskolába. Folyamatosan "megmagyarázhatatlan" betegségek jöttek ki. A legenyhébb formája a folyamatos hányinger, étvágytalanság volt. De ok nélküli felső léguti betegségeim is voltak.

Ezeket azért tudom ilyen egyértelműen visszavezetni a családi légkörre, mert a válás után (vagyis már alatta is, mert apám elköltözött a per alatt) teljesen megszűntek a panaszaim. Tehát ahogy megnyugodott a légkör én kivirultam. És egyáltalán nem tragédiaként éltem meg, hogy nincs mellettem apám.

Nem fogjátok tudni a gyereknek azt mutatni hosszútávon, hogy minden rendben. Érezni fogja. Ő azt fogja látni, hogy anya és apa nem az igazi. Sok gyerek ilyenkor magában keresi a hibát. Azt gondolják: Biztos miattam veszekszenek. Apa nem szeret engem. A szüleim nem olyanok, mint a többi család.

Tehát ha úgy látod a férjed nem tud/akar változni el kell döntened, szeretettel teli környezetben szeretnéd nevelni egyedül, vagy egy stresszel teli környezetben, amire az egészsége is rámehet.

"És ha apa nélkül nö fel,az anyjával kettesben,attól semmi lelki baja nem lesz?"

Azon kívül, hogy az ilyen kölykökből lesznek a legnagyobb kihaénnem bunkók, mert anyuci elkényezteti őket, nem. Sose lesz teljesen olyan, mintha lett volna apja, de nagy lelki problémája nem lesz.

Nem. A gyereket akkor látná amikor akarja, én nem korlátoznám. Nem kellene vasárnapi apukának lennie. De a gyereknek nyugalom kell. Az nem nyugalom és boldog élet, ha látja hogy a szülei veszekednek, avagy épp csak elviselik egymást. Ez rossz példa.

Amúgy meg a gyerek az gyerek, nem pedig hülye. Észreveszi, ha a szülei nem szeretik egymást, közömbösek, ridegek egymással. És mit szűr le idővel? Azért szenvednek mindannyian, mert hogy ez az ő érdeke, miatta.....nos nem, ez nem az ő érdeke.

"És ha apa nélkül nö fel,az anyjával kettesben,attól semmi lelki baja nem lesz?"

Ha normálisan tudtok kommunikálni, attól, hogy ti ketten nem lesztek egy pár, de képben lesz azzal, hogy a gyerekkel mi újság az oviban, tudja, ki a legjobb barátja, mtől fél, mit szeret, elmegy a sportversenyeire, tanulja vele a leckét, akkor semmi lelki baja nem lesz, hiszen nem anyukával kettesben nő fel, hanem anyával és apával (akkor is, ha nem laknak együtt).

Szerinted az jobb volt az én gyerekeimnek, hogy az apjuk bár velünk élt, de annyira nem foglalkozott velük, hogy nem tudta hová és milyen különórára járnak? A szétköltözés után a kisebbik gyerek két hétig nem vette észre, hogy apuci már nem lakik velünk... (pedig be lett jelentve)