Nem elég a szeretet a házasságkötéshez?

Nálunk én halogattam az esküvőt,egyszerűen nem éreztem azt,hogy ezzel bármi is változna.2,5 éves volt a lányunk amikor összeházasodtunk,kéttanús,esküvő volt,azóta is úgy gondolom,feleslegesen.

41/N

"akiknél mindketten határozottan akarták a gyermeket, és a pasit sem érte meglepetésként, mikor a lány közölte a hírt, hogy útban a baba, valahogy az esküvő mégsem beszédtéma"

Talán mert ilyen kapcsolatok egy részében a nőnek sem fontos, hogy házasok legyenek.

Több ilyen párt ismerek. Van gyerek vagy gyerekek, házasság nincs, és boldogan élnek.

Az egyik ilyennél például a nő már volt házas, mégis szétmentek. Többször nem akar oltár elé állni, mert tudja, hogy ha nem működik akkor így is, úgy is szétmennek akár van papír, akár nem. Ha pedig boldogok, papír nélkül is együtt maradnak. Anyagilag lehet rosszabbul jönne ki, de a lakás az övé, így szerintem ezen se aggódik.

Ha nekem is szétmenne a házasságom, biztos, nem szeretnék még egyszer. Már a mi minimál szertartásunk is lefárasztott.

"már volt házas, mégis szétmentek"

Persze.

Miért, tényleg van, aki azt várja a házasságtól, hogy az majd "megmenti a kapcsolatot"???

Ha rossz egy házasság, fel kell bontani.

Ez a szememben nem érv a házasság ellen.

Nem tudsz olvasni. Nem azt várta, nem hülye. Csak a jövőre nézve nem akarja bonyolítani az életét.

Megértem. A mi 5 vendéges esküvőnk is fárasztó volt (semmi lagzi, csak polgári).

A gyerek így is, úgy is összeköti őket.

Szerintem szomorú, ha valaki az esküvőjét "fáradságos nyűgnek" érzi , a házasságát pedig "fölösleges bonyodalomnak".

Aki így érez, ne házasodjon!

De nézzen "bolygó hollandiként" arra, akinek az esküvő és a házasság még valóban jelent valami pluszt!

Ahogy olvasom a válaszokat, kérdező, azt hiszem, a szeretet manapság tényleg nem elég - sajnos...

"Szerintem szomorú, ha valaki az esküvőjét "fáradságos nyűgnek" érzi , a házasságát pedig "fölösleges bonyodalomnak"."

Neked szomorú, nekem nem. A mondat első fele igaz rám, a második fele nem.

Abszolút házasságpárti és abszolút esküvőellenes vagyok. Ellentmondás?

Kicsit sem.

Világéletemben utáltam minden felhajtást. Azt meg különösen, ha én vagyok a figyelem középpontjában, ugyanakkor a házasság számomra óriási pluszt jelent érzelmi szempontból, ezért végül belevágtunk.... de mit nem adtam volna érte, ha idehaza is lett volna lehetőség arra, ami tőlünk jóval keletre megszokott, miszerint arrafelé a házasság jogi aktusa NEM az esküvő, hanem egy formanyomtatvány kitöltése és leadása. Ebben az esetben ugyanis az anyakönyvvezető pofavágásai nélkül, már jó pár évvel ezelőtt túllehettünk volna rajta.

"Aki így érez, ne házasodjon!"

Kösz, szerencsére nem te döntöd el.

Veled ellentétben én bár házasságpárti vagyok, megértem azt is, ha valakinek nem jelent semmi pluszt az életében.

31N

Vagy alapból mindketten úgy vélik, hogy nekik a házasság nem fontos, vagy a nő reménykedik, hogy hátha elveszi a férfi, ha már megszülte a közös gyereket. Utóbbi nem túl gyakori (ha már mindent megkapott, minek köteleződjön el a nő mellett hivatalos alapon)

Ha a férfi elveszi a nőt, akkor házasok lesznek. Tehát, ha esetleg később talál másik nőt, el kell válni, macerás stb... ezért a férfi nem lép.

Egy közös gyerek nem elköteleződés a párunk felé. Ezt sokan elfelejtik. Ilyenkor csak a gyerek felé tartozik mindkét fél felelősséggel.

Ha a férfi elveszi a nőt, megvan benne az a szándék, hogy vele tervez életük végéig. Ha nem teszi, egyszerűen csak kiskaput akar hagyni, hogy szakítás esetén könnyebben leléphessen (ha pl már nem kényelmes a nővel, nehéz időszak, esetleg ha talál szebbet, jobbat, fiatalabbat stb...) Ennyi.

A gyerekről jobb esetben gondoskodik a férfi, látogatja, de igazság szerint nem befolyásolja a későbbi kapcsolatát, mert nem vele él. A gyerek felelőssége az esetek 99%-ában a nő nyakába szakad szakításkor. Így a férfiak könnyelműbben csinálnak gyereket/majd hagyják ott a nővel együtt, mint vesződnek a későbbi válással.

Több ismerősöm lépett le a gyerek születése után, otthagyva az anyának a nevelés felelősségét. Van aki 2-3 havonta 1x néz a gyerekére, és van amelyik egyáltalán nem törődik a 2 gyerekével, tartásdíjat nem fizet.

A szándék (gesztus) számít, azonban garancia semmire nincs. Se az élettársi kapcsolat, se a házasság, de még a gyerek sem köti egyik embert a másikhoz. Ugyanúgy le lehet lépni mindenhonnan a férfiak részéről. Ez a szomorú igazság.

18.

Korábbi válaszaidból tudom, hogy nincs gyereked, ezért írhattad ezt, hogy macerásabb egy házasságot felbontani, mint egy gyerek mindennapi életéből kilépni és csak hétvégi apukának lenni. Lehet vannak olyan férfiak, de azok a házasságra is fittyet hánynának.