Mennyire mutatjátok ki a szerelmeteket a férjeteknek?

7 éve vagyunk egy pár..

Telefonon csak ha más nem hallja, vagy ha csak beszéltem vele, és nem azet hívtam, mer valamit közölnöm kell(menjen el legyen kedves a boltba hazafele/

Egesz nap szoktunk egymásnak irogatni..de nem hiányzol, vagy ilyesmi.. Csak max annyit, hogy siessen haza, hogy vele legetpssek..

Egymásközt gyakran megöleljük, csókoljuk egymást, és mondjuk, is hogy szeretjük a másikat.. Vagy csak úgy nézünk, hogy mondani sem kell..

Mások ( haverok, idegenek) előtt max puszi van, vagy megszorítjuk egymás kezét, lábát

A férjemnek nem el már mindkét szülője, plusz elváltak is voltak, úgyhogy nem tudok példát mondani,

Az én szüleim 29éve házasok, még mindig megölelik egymást, megcsókolják, ha elmennek a másik mellett akkor megérintik, vagy ha anya főz apa a hátamögé settenkedik és megöleli, nyakába csókol..

Ezek nálunk is megvannak.

6 eve vagyunk hazasok, de nalunk napi szinten szerelmemnek hivjuk egymast mindenki elott, 6 ev alatt szinte mas megszolitast nem is hasznalunk, masok elott is mondjuk hogy szeretlek. Ferjem dolgozik en nem de munka kozben is irogatunk egymasnak hogy hianyzol siess haza, sietek haza stb... egyutt eszunk minden nap, egyutt filmezunk, mindent egyutt csinalunk, kiveve o dolgozik en a haztartast vezetem. Orvoshoz is egyutt jarunk. Lehetntul soknak hangzik mind ez, de nalunk igy van, olelve alszunk ha a ferjem ki fordul akor folebreszt ejszaka forduljak meg es oleljem meg. Remelem ha ideosebbek leszunk is enyire fogjuk szeretni egymast.

meglepets is szoktunk egymasnak szerezni nem csak alkalom atan pl valentin nap..barmikor amikor epp eszunkbe jut.

En 27 eves vagyok, ferjem 28 eves

Kimutatjuk. Nálunk is a szerelmem az általános megszólítás, az egyben mindig egy vallomás is. De ezen kívül is szoktuk mondani, elég gyakran. Minden nap összebújunk tévézéskor vagy elalvás előtt. Ha úgy jön ki a lépés, akkor együtt is fürdünk. Ha elmegyek mellette, mindig megfogja a fenekem vagy megsimítja a derekam. Esetleg a mellem, mondjuk ez nem feltétlenül a legszerencsésebb, mert a múltkor családi eseményen sikerült eljátszani :D De senki nem szólt miatta, remélem hogy nem is vették észre.

Egyébként nyilvános helyen nem szoktuk egymást nyalni-falni, azt tegyék a tinik :)

Telefonba se szoktuk, bár mi napközben nem is nagyon beszélünk, mert egyikünk munkahelyén se díjazzák.

Az nagyon fontos, hogy tetsszünk a másiknak. Nemrég például kiderült, hogy ő azért növeszti a szakállát, mert én a múltkor, amikor levágta, azt mondtam hogy jobban tetszett szakállal. Amikor én találtam ki, hogy befestem a hajam, és nem tudtam eldönteni, hogy szőke legyen vagy vörös, őt kérdeztem meg. Mivel nekem mindegy, neki meg jobban tetszik, így vörös lettem.

Az én szüleim házassága is hasonló a tieidéihez, anyósomék meg el is váltak. Mi se szerettünk volna ilyet, ezért teszünk érte, hogy szeretetteljes kapcsolatban legyünk. Például a parttalan veszekedéseket tudatosan kerüljük. Ha valamiben nem tudunk dűlőre jutni, inkább félretesszük és megbeszéljük máskor. Ez egyébként egyáltalán nem magától értetődő, sokat dolgoztunk rajta tudatosan. Szerintem a legtöbb házasságból pont a tudatosság hiányzik: nem csak azt kell meghatározni, hogy mit nem akarunk, hanem azt is, hogy mit igen. Régen akárhány családdal találkoztam, mindig azt lestem, milyen követendő, jó példákat mutatnak. Sok olyat láttam, ami magamtól tuti nem jutott volna eszembe.

Sajnos nalunk nem nagyon fenyes a dolog... En eleg sokszor mondom neki, hogy szeretem, olyan jol esik kimondani, olyan oszinten erzem... O nem mondja soha... Ami azt illeti az utobbi idoben egyre jobban tavolodik tolem... Probalok en kozeledni hozza, de nagyon elszomorit amikor en mutatom csak ki az erzelmeimet... Nem hinnem, hogy nem szeret... De a szerelem, szenvedely kihult belole... O volt az a ferfi akirol soha nem kepzeltem el, hogy nem fog bujni, hogy nem fog felem fordulva aludni, hogy nem fogja minden nap elmondani, hogy szeret... (Szegyellem, de bevallom, a szeretoje voltam, velem csalta meg a feleseget mert az nem szerette, nem bujt hozza, nem foglalkozott vele... Nagyon szerelmes volt a lenyembe, latta rajtam, hogy en soha nem tudnek kozombos lenni a parommal... igy is van... Azt hittem orulni fog annak, hogy valaki oszinten szereti, ezert nem leptem ki a szerelmi haromszogbol... Az utobbi idoben gondolkodom, hogy vajon valoban a feleseg volt a sarkany a hazassagukban...? Azt hozzateszem, nem en csabitottam el a felesegetol, o lepett felem 9 ev kapcsolatbol, amibol 3 ev hazassag volt... elottem soha nem csalta meg) Ket es fel eve kezdodott a viszonyunk, ebbol egy eve es kilenc honapja vagyunk egyutt "hivatalosan", amibol 4 honap hazassag.

Ketton all a vasar... Hiaba torekszik az egyik fel, ha a masik a fule botjat sem mozgatja... Kezdek am.erosen ketsegbe esni...

Nekem a szüleim nagyon jó példa voltak, sőt a mai napig így van ez, figyelmesek, gyengédek és szeretetteljesek voltak egymással, amikor láttam, látom mindig. Anya gyakran kap virágot apától, sőt apa gyakran lepi meg a kedvenc ételével. Havonta kétszer közös programot csinálnak két baráti házaspárral, ez lehet színház, kirándulás, borozás, de akár csak egy közös kutyasétáltatós délután is. Anya gyakran várja apát haza valami különleges borral, egy rég vágyott könyvvel, vagy éppen egy filmmel, amit közösen néznek meg. Gyakran érnek egymáshoz.

A férjemmel 12 éve vagyunk együtt, 29 évesek vagyunk. 4 éve vagyunk házasok és két évesek az ikreink. Nekünk sokat segít, hogy alaphangon becézve szólunk egymáshoz, közös, meghitt esti programokat szervezünk (lefektetés után), sokszor érünk egymáshoz, összebújva filmezünk, két közös sorozatot nézünk, felolvasunk egymásnak, társasozunk, ilyenek. A szeretleket mondjuk kb hetente mondjuk a másiknak, nem túl gyakran.

De szeretjük egymást. Képeket gyakran küldünk napközben a másiknak, vicceseket, selfieket, gyerkőcöseket, bármilyeneket.

A bátyámék viszont nagyon rapszodikus emberek mindketten, van, hogy nagyokat vitáznak, mégis oda vannak egymásért és humorral kezelik a helyzeteket. Szóval minden kapcsolatnak más a dinamikája. Ők 6 éve házasok.