Nem elég a szeretet a házasságkötéshez?

Azt én sem értem, hgy akik saládot vállalnak, azok miért nem merik hivatalosan is felvállalni egymást. Bátyáméknál mondjuk úgy volt, hogy a lány egyszercsak előperdült, hogy ő terhes és meg is fogja tartani, most erre mit léphet a férfi? Nyel egy nagyot és kitart a nő mellett, de nem veszi el, mert tudja, hogy ez nem az, amit ő akart és előbb-utóbb úgyis el fogja hagyni. A "sógornőm" a mai napig úgy meséli, hogy a bátyám is akarta, sőt, ő akarta jobban a gyereket... biztos sok ilyen nő van.

"A legnagyobb ajándékot adta nekem, utódot"

Tévedés! A nők maguknak, a saját örömükre szülnek, nem ritkán akár a férfi határozott kérése ellen, akár hazugsággal, védekezést füllentve, de azt direkt nem megcselekedve.. esetleg azért, mert így akarják maguk mellé láncolni a férfit, a felelősségtudatára apellálva... de sohasem a másiknak szülnek, aki gyereket akar, az magának szüli.

Miért szül egy nő gyereket házasságon kívül? Ezzel nem "fogja" meg a férfit!

A házasság viszont nem csak egy papír! Válás esetén a férfi nagyon ráfizethet, és nem is olyan egyszerű elválni, mint egy együttélést megszakítani.

Ezért nem veszik el a férfiak a szeretőjüket.

Manapság nem elvárás, sőt egyre jelentéktelenebb dolog a házasság. És ez a tendencia szerintem folytatódni fog. Sok ember szemében csak egy papír, lassan nincs jelentősége.

Mondjuk nálunk is most jön a második gyerek, de nem tervezünk esküvőt.

Vallásosoknál természetesen elvárás, természetes dolog a házasság.

Nem gondolom, hogy valóban jól működő lenne az a kapcsolat, amiben a felek nem veszik figyelembe egymás érzéseit, az életről, a jövőről való elképzeléseit. Ha csak egyik félnek fontos a házasság, mondjuk a nőnek, akkor miért van együtt olyan pasival, aki nem akarja elkötelezni magát, miért szül gyereket ilyen kapcsolatba?

Mi ez a hülye hóbort, hogy ha gyerekük lett, akkor vegye is el? Ez nem lehet elvárás, a házasságnak 2 fél szabad akaratából kell létrejönnie azért, mert mindketten ezt akarják. Akinek fontos a házasság szentsége, komolyan veszi, az miért szül gyereket házasságon kívül egy olyan kapcsolatba, ahol a párja nem vállalja fel hivatalosan azt, hogy ők egy család? Sosem mentem volna férjhez, ha nekem kellett volna kierőszakolni, és nem a férjem akart volna elvenni, mert úgy gondolja egy életre összetartozunk, és ez legyen így hivatalosan is.

Amúgy meg a házasság sem garancia semmire, a boldogságra, "jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglanra" sem.

Én azt látom, ahol igazán szeretik egymást a felek, ott még a gyerek előtt összeházasodnak. (Kivétel, ha a nem számítanak a gyerekre.)

Én is számtalan férfit ismerek, akik fennen hangoztatták, hogy "a házasság csak egy papír", "soha, de soha" stb. - aztán meg találtak valakit, akibe igazán belebolondultak, és már ők pedzegették az esküvőt:))

Azt hiszem, valamilyen fokon igénytelenség egy nő részéről (bocs...), ha házasság nélkül szül gyereket, vagy egyáltalán, túl sokáig "beleragad" egy ilyen kapcsolatba...

Én mondjuk kifejezetten konzervatív vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy hozzámennék valakihez, aki teherbeesés előtt "elfelejtett" elvenni... Számomra egy házasság a PÁRRÓL szól (és nem, nem csak egy papír, hanem egy ünnepe annak, hogy megtaláltam az egyiket abból a kb. 5 ember közül a 7 milliárdból, akinek az arcát a következő 50 évben látni szeretném a reggeli felett MINDEN NAP), és utána már sose lehetnék benne biztos, nem "csak" a gyerek miatt vettek-e el - abból meg nem kérnék.

Megértem, ha akármelyik fél félti az anyagi javait, de lehet házassági szerződést írni (mert akármekkora a szerelem, az emberek képesek egy váláskor teljesen kifordulni magunkból, és egy házastárs ne "fossza ki" váláskor a másikat), ezen nem kell megsértődni.