Nem tudok reálisan gondolkodni. Van okom fétékenységre vagy csak a hormonok miatt érzem ezt?

"A férjem egy párkapcsolatában sem volt hűséges"

Innentől azt hiszem, minden okod megvan a féltékenységre. A fenékcsapkodás meg... az minden határon túlmegy. Tudom, más emberek és más eset, de az én anyukám legjobb barátnőjét se tartotta vissza a barátság attól, hogy összefeküdjön az apámmal...

Ahham. Szóval itt pajkos popó paskolás esete forog fenn.

Nézd, két megoldást látok.

1. Féltékenykedsz, agyalsz, a fejed a homokba dugod, aztán ráfogod vagy a hormonokra, vagy a nyuszira.

2. Otthagyod a francba, és keresel magadnak egy normális férfit, aki maximálisan tisztel és megbecsül.

A te döntésed. A te életed. Az idő pedig véges.

Nekem már az sem férne bele, hogy nem velem beszél meg mindent, hanem egy másik nővel, akit nem mellesleg a legjobb barátnőmnek hiszek. Rá hallgat, rád még akkor sem, ha ugyanazt mondjátok, és még a jelenlétedben is a fenekét csapkodja, túlságosan bizalmas a viszony köztük. Hűséges sosem volt...

Mi a kérdésed? Megbízz e benne ezek fényében?

Szerintem ez nem kérdés, hogy ne tedd.

Ne csapd be magad, lépj.

A leírtak alapján, jogosan vagy féltékeny.

Annyira nem lehetnek jóban,hogy nem tekinti nőnek, csak havernak...pláne ,ha az alkalmazottja is.

Bár a barátnőd is elég pofátlan, ha a férjeddel kavar a szemed előtt....

Túl sok együttlét,mégha munka is közelebb hozza az embereket.Kérdezz rá konkrétan ,a barátnőd reakciójából fogod tudni a választ.

Én elbeszélgetnék a csaj párjával is, ő mit gondol a bizalmas kapcsolatukról a férjeddel...