Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon nehezen viselem, hogy a férjem állandóan estig dolgozik. Bennem van a hiba?
A férjem minden nap este 8-10 körül ér haza. A gyerekek picik (1 és 4 évesek), én még az 1 évessel itthon vagyok. Nagyon nehezen viselem, hogy minden az én nyakamba szakad, hogy nincs társam, hogy egyedül nevelem a gyerekeket. Apa imádja őket és engem is. Ha itthon van, akkor nincs semmi gond, de képtelen hétköznap korábban hazajönni. Reggel 6-7 körül indul, és este 8-10 körül ér haza. A gyerekeket is megviseli. A 4 éves már olyat is mondott, hogy "apa biztos nem szeret, azért nem jön", pedig nem igaz, mert nagyon szereti őket.
Féltem is, mert nem jut ideje a szervezetének, hogy regenerálòdjon, a januárt már gastritis-szel indítottuk, amit a stress váltott ki.
Nem akarok állandóan veszekedni, hogy este 8-kor még miért elérhetetlen telefonon, nem tudjuk, kb. mikorra várható, hogy miért akkora beszél meg tárgyalásokat, hogy miert nem siet haza a családjához, de ha nem szólok, azt hiszi, hogy ez így normális, és még tovább húzza az időt...
Mit tegyek?
válasza:Utolsó az a baj, hogy itt gyk-n mindenki csak azt látja, hogy sokat dolgozik apuka, tehát neki rossz, anyuka otthon van, tehát neki jó. Pedig a dolgok nem ilyen feketék, fehérek. Igen, vannak munkahelyek, ahol valóban kiszipolyozzák az embereket, és sokat kell távol lenni a családtól, de ugyanolyan számban vannak más történetek is.
Ha engem veszünk példának, nekünk a férjemmel jó, érdekes, örömteli munkánk volt. Én ugye szültem, feladtam a karrierem, egyébként örömmel tettem, nem volt gond. Az már annál inkább gond volt, hogy férjem viszont semennyit sem vett vissza a család kedvéért. Nem a pénzért, egyszerűen imádja a munkáját. Volt olyan, hogy bevállalt olyan projectet it, amiről tudtuk, hogy pénzt nem fog hozni, de számára szakmai kihívás volt, sokat tanult belőle, jól mutatott a CV-jében. És ezt egy ideig elfogadja az ember lánya, de aztán elgondolkozik, hogy hol vagyok én? Nekem mikor lesz időm, módom szakmai kihívásokon, tanuláson gondolkozni, ha ő sosincs itthon (illetve főleg itthon is dolgozik), és egyedül végzem a háztartási munkákat, gyerek körüli teendőket. Mert Mr King felvetése marha jó, tanulj, foglald el magad. Aha, két kisgyerek mellett kb élni nincs idő, nemhogy azz ember tanuljon. Mit tanuljon, hogy, ha otthonról sem tud kimozdulni soha?
Összefoglalva: Mindegy, hogy szükségszerűség (tehát kiszipolyozzák a férfit a munkahelyén, nincs más munka), vagy a férj úgy alakítja, akkkor sem egészséges és jó a családnak, ha apuka hétfőtől péntekig nem része a családi életnek, és én minden nőt megértek, aki ezért szenved.
Köszönöm a válaszokat, kaptam hideget, meleget :), de jól esett, hogy ennyien válaszoltatok.
Szépen sorban próbálok a válaszokra reagálni:
Azt nem gondolom, hogy megcsal a férjem, annál jobban szeretjük egymást. Illetve kezelem az e-mailjeit, ha megkér rá, nem titkolózunk egymás előtt.
Szerettem volna visszamenni dolgozni, most hívtak épp a munkahelyemre, de pont az miatt nem merek visszamenni, mert szó szerint a nyakamba szakadna minden. A kicsi 1 éves, a munkahelyemen jól kerestem (tehát nem ilyenék meg, ha be kéne szállnom a családi költségvetésbe, sőt most is maximális GYED-et kapok, ami több mint sok ember fizetése, tehát nem erről van szó), de 5-6 óra előtt nem tudnék eljönni, így a pici nagyon megsínylené. Segítségem pedig nincs.
Pedig nagyon vágyom vissza a munkámban, de most nem tehetem meg a gyerekek miatt, hogy visszamenjek. Akinek van gyereke tudja, hogy egy 1 éves még mennyire kicsi. 2 évesen már vágynak ők is társaságba, de most még nagyon kellek neki. 43 éves vagyok, tehát sokat dolgoztam a gyerekek előtt.
Tehát kedves 13-as, persze, jól jön a pénze, de nem mindenáron, és ha jobban tudnék számítani rá, akkor én is hamarabb vissza tudnék menni dolgozni.
Mint írtam, az hogy ennyit dolgozik, nem csak nekünk rossz, de az ő egészséges is rámegy, ezért is aggódom, illetve azt sem tartom normálisnak, hogy hazaér, megiszik 3 cl unicumot feszültség levezetésképp, odabújik hozzám a nappaliban és 10 perc múlva alszik. Beszélgetni sem lehet vele, mert ki van merülve.
Ez nem élet. Amikor megterveztük a jövőnket, nem arról volt szó, hogy ő csinál nekem 2 gyereket és én egyedül felnevelem őket. Főleg úgy nem, hogy még az előző kapcsolatából született kamasz fia is velünk lakik, és alig találkozik az apjával. Őt is sajnálom. A héten 5 napot velünk van, de ha 3 mondatot tudnak beszélni, sokat mondok. Pedig egy kamasz fiúnak szüksége lenne az apával spontán beszélgetésekre.
14-es, én felpontoztalak...:), hasonlóan gondolom.
A férjem is azok közé tartozik, aki 6 körül leléphetne, de ő még 7-8 körül beugrik egy ügyfélhez hazafele jövet, vagy találkozik egy gyakornokkal Pestről hazafele jövet úgy, hogy ez + 100 km kitérő este 8-kor..., nem számít. Ha egy heten 1-2x lenne ilyen, akkor nem gond, de minden este? Szóval a 14, 19, 21- es válaszolók sok igazságot mondanak.
Bocsánat, ha egy-két mondatban hibás szó van, de átírta a telefonom :(
Azért remelem minden érthető....
válasza:Kedves utolsó!
Megértelek téged nagyon, és addig biztosan nem szülnék, amíg ennyire sokat dolgozik, mert egyedül kiszolgáltatva otthon lenni egy kisbabával, nagyon nehéz. Illetve akkor nagyon nagy szükséged lesz a férjed támogatására.
Ráadásul az a véleményem, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, és időt kell szentelnünk egymásra, mert különben meghal a kapcsolat, kihűl, és hiába a sok pénz, ha tönkre mentek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!