Mit tennétek ha a párotok így viselkedne?

De szerintem ez nem indok a viselkedésére, hogy a felesége lelépett. Inkább örülnie kellene, hogy vele maradt és még inkább szeretnie kellene. Egyébként nem csak a lánya felé ilyen semleges, igazából rajtam és a kicsin kívül mindenkivel távolság tartó, ahogy valaki írta is olyan mint a kő, barátai se nagyon vannak, de nincs is igénye rá. Néha az én barátaimmal összeülünk, velük jól el van de neki valahogy az évek alatt nem alakult ki egy baráti kapcsolata sem, sem a munkahelyén, sem máshol. Elmegy dolgozni, hazajön, nemigen mesél a munkájáról sem, vagy hogy mit csinált aznap. Beszélni már próbáltam vele, azt mondja szereti a nagyobb lányt is de mindig azt mondja "tudod, hogy nem vagyok az a beszédes, érzelmes fajta". Az, hogy én törődök, szeretem a nagyot is ugyan úgy, nem befolyásolja az ő érzéseit a lány felé. Most például a kollégája küldött a lánynak csokit, a lány meg azt hitte az apja vette neki és meg is lepődött "jé apa gondolt a kislányára, biztos szeret azért hozott nekem csokit". És mivel az apja nem mutatja ki a szeretetét a lány folyamatosan attól megerősítést vár és mindig kérdezi, hogy "apa szeret engem"? Valaki írta, hogy a testvérével is rossz lehet később a viszony. Erre azért próbálok odafigyelni, egyelőre nincs úgymond féltékenység, imádja a kicsit de sokszor mondja, hogy úgy szeretne ő is kisbaba lenni, mert akkor apa őt puszilgatná és vele lenne többet foglalkozva. (ugyanannyit foglalkozok mindkettőjükkel, de ugye a kicsi körül több teendő van). SZóval nem tudom... de néha már annyira zavar az apja viselkedése, hogy elgondolkozok rajta hogy biztos ezt akarom-e, nem-e lenne jobb egyedül...de olyankor eszembe jut, hogy elszakadna a tesótól...nem tudom mi lenne jó:(

8 éves a nagy, 8 hónapos a kicsi, 6 éve vagyunk együtt és ugye kb. 1,5 éve élünk együtt. Szóval rég óta ismerem, 6 év alatt a mi kapcsolatunk nem változott, ugyanolyan jó csak ez a dolog ne lenne...a kicsit annyira szereti, nem tudom elképzelni hogy ez megváltozna. Régebben is zavart kicsit ahogy a lányához viszonyult, de mivel szerettem/szeretem nagyon páromat, próbáltam a lánynak is megadni azt a törődést amit az anyjától/apjától nem kap meg, de ahogy megszületett a lányom ez még inkább elkezdett zavarni, és még jobban kiütközik ez a dolog. Néha úgy fel tudom húzni magam a viselkedésén, hogy legszívesebben én is elkezdenék így viselkedni vele. Próbáltam én is egyszer, hogy érezze amit csinál, hogy vacsinál odab..tam a kaját elé és mondtam, hogy "Ülljél le.", "egyél", "haladjál, miért nem etted még meg", "pakolj el", "menjél fürdeni", "ágyazzzál" hát nem sokáig bírtam....és kb ilyenekben ki is merül a kommunikáció közöttük.