Mennyire szereti egy férfi a feleségét, ha képes mellette két évig tartó viszonyt fenntertani? Képes naponta a szemébe hazudni, becsapni?

Sajnos képesek erre a férfiak.

Mi most ebben a cipőben járunk. Baj volt a házasságunkban, a férjem lelépett. Hogy szeret-e, nem tudom. Én nőként nem tudom ezek után tisztelni, szeretni. Maximum haverként kedvelni. Most egy házban élünk, de már nem tudom házasságként értelmezni a viszonyunkat. Ezt a két évet nem tudom megbocsájtani. Akkor sem ha azóta valódi szerelmet, és szeretetet érez...

Nem szereti. Hülyének nézi, és kihasználja.

Viszont ez egy kényelmes helyzet - feleség otthon cselédkedik, a másik p**cit meg lehet dugaszolni.

Ha valaki kettős életet él, az valójában egyik életében se boldog igazán. Hazudozni, szerepet játszani nagyon lélekromboló.

A szeretet ott kezdődik, hogy nem akarunk tudatosan fájdalmat okozni a másiknak. Nem akarjuk őt megalázni. Márpedig a férj ebben az esetben mindkét nővel ezt teszi.

Én megértem, és nem ítélem el, ha egy kapcsolatban valaki odáig jut, hogy már nem teszi őt boldoggá a közös élet a másikkal. Abban az esetben, ha emberként szeretik még egymást, próbálkozhatnak közösen megoldani a problémákat. Ha ez sem működik, akkor tovább lehet lépni, és tisztességben elköszönni egymástól.

Én megértem a hirtelen fellobbanó szerelmet is. Átéltem már ilyet, amikor minden sejtünkkel, és egész lelkünkkel azt érezzük, hogy az a másik hozzánk tartozik, hiába élünk már kapcsolatban. De ilyenkor mindenestől az új szerelmet, és csakis őt akarjuk. És ilyenkor is lezárjuk a régit.

Megértem a vágyat, az újdonság varázsát is. Ez szinte minden hosszú ideje tartó párkapcsolatban előfordul. De ha kicsit is szeretjük, megbecsüljük a jelenlegi párunkat, nem dobjuk el, nem csapjuk be néhány kellemes orgazmusért. Persze van, aki igen. De a többség utána mégis inkább hazatér, és sokan szívből megbánják, és utána igyekeznek elmélyíteni a kapcsolatukat a párjukkal.

A folyamatos szeretőtartás azonban számomra érthetetlen, és nagyon önző dolognak tartom, ahol egyedül a szeretőt tartó fél profitál a dologból. Itt nincsenek érzelmek. Valójában se a párját, se a szeretőjét nem szereti, mindenkit csak "használ". Kizárólag az ő saját játékszabályai számítanak, az ő saját kielégülése minden szinten.

Az ilyen ember érzelmileg éretlen, egy tinédzser szintjén áll, akit a hormonai vezetnek... És az önbecsülése is alacsony lehet, amit így próbál kompenzálni.

Nem igaz, hogy a férfiakat csak a szex vezérli. Egy igazi férfi éppúgy képes szeretni, ahogy egy nő. Lehetnek olyan periódusai az életében, amikor nem akar kötöttségeket, de akkor ezt nyíltan felvállalja a partnerei előtt is. Aki viszont több éve kufircol érzelmek nélkül, azzal valami komoly gond lehet. Mint ahogy azokkal a partnereivel is, akik ehhez assziszrálnak neki.

Furcsa, hogy az ilyen kérdést mindig (vagy összehasonlíthatatlanul gyakran) a feleségek teszik fel. A nők másként és máshogyan szeretnek, a férfiak is szeretnek, de nagyon máshogy. Nem csak duma a részükről, hogy nem monogámok, valóban nem azok. Biztos, hogy a nagy természet monogámokká készített bennünket. Tapasztalatom sok előbbivel harmonizál: a férfiak nagyon szerethetik a feleségüket, de kell nekik (legalábbis soknak) az izgalom, a titokban, a más érintésű nővel. Tán az is lehet, hogy mindkettőt is szereti. Én nőként (feleségként) is megéltem ezt. A férjemet is szerettem, el nem váltam volna tőle semmi pénzért, de bizony egy másik férfit is szerettem.

Valljuk már be, hogy azért a nőkkel is megesik ez a dolog. Én sokkal jobban tudtam titkolni. mint a férjem. Nekem volt jobb a megítélő képességem, ő bukott le hamarabb. Aztán mindent megbeszéltünk, s ma már túl vagyunk több évtizeden.

Kedves Kérdező!

találd meg a legjobbnak tűnő pillanatot, és beszéljétek meg - fájdalom nélküli élet nincs.

15:

Két embert egyszerre szerelemmel nem lehet szeretni. Ragaszkodni hozzájuk, azt igen. Az egyiket szeretni (emberileg, mint a legjobb barátunkat), a másikat meg nagyon kívánni, azt igen. De igaz szerelmet egyszerre több ember iránt érezni, vagy bárkit igazán kívánni a szerelmünkön kívül, azt nem lehet. Olyankor mindenki más csak pótlék.

Semennyire nem szereti,és nem is tiszteli! Akit én szeretek azt nem tudom megcsalni hosszú időn keresztül. Azért írom,hogy hosszú időn keresztül,mert egy egy alkalmas dolog megint más. Azt sem helyeslem,de szokták mondani,hogy a lónak is négy lába van még is megbotlik,de ez nyilván nem érvényes már a két éven át tartó viszonyra!

Az én környezetemben is van olyan férj aki több mint másfél évig csalta a feleségét. A felség nem rég tudta meg a dolgot ráadásul a szeretőtől,ő mondta el neki szemtől szemben. Látszólag úgy élnek ahogy előtte,semmi sem változott. Én ugyan nem kérdeztem a feleséget azóta,hogy számon kérte-e a férjét vagy sem,de amondó vagyok,hogy nem,bár erről is meg van a véleményem,hogy miért,de ez nem ide tartozik. A férjjel viszont beszélgetem már,és ő meg is mondta,hogy sosem szerette a feleségét,csak azért vette el mert megfelelt a kritériumainak. Ennyit arról,hogy mennyire szeretik a feleségüket ezek az emberek.