Mi az ideális, mennyi szabadságot adjunk a férjünknek?

Én nem csalok senkit, mégis van igényem arra hogy "saját" életem is lehessen kicsit. Amúgy is egy kapcsolatban érző, gondolkozó emberek vannak, nem kutyák, akiknél elő van írva hogy napi 3x sétáltasd meg oszt jó lesz neki. Alapvetően se a rátelepedés nem jó, se a túlzott "leszarom" üzemmód.

Aki meg csalni akar, az fog így is úgyis.

Nincs egyetlen működő recept. Az a lényeg, hogy kialakuljon egy kompromisszumokkal működő rendszer, amely mindkét félnek megfelel.

Azt az egyet utálom, mikor gyerek van, és a férfi úgy él, mint agglegény korában (sok buli, utazgatás, vagy itt gykn volt egy anyuka, akinek a férje kijelentette, hogy ő minden áldott hétvégén haverozni akar), míg a nőnek semmi szabadsága nincs, csak otthon lehet a gyerekkel. Sajnos vannak ilyenek.

De különben ha mindkét fél megkapja azt a szabadságot, amit igényel (az igény lehet különböző, én pl furcsamód nő létemre többet járok el itthonról, mint a férjem, mert férjem kicsit csendes, magának való), úgy, hogy az azért a gyerekneveles, családi élet rovására ne menjen, az fontos. Viszont családot alapítani úgy, hogy az egyik fél sem időt, sem energiát nem akar beletenni, mert az utolsó huszad osztályú céges buli fontosabb (barátnőm emiatt válik a férjétől), mint a gyerek, az elég nagy baj.

Én is emiatt készülök válni.Minden és mindenki fontosabb a férjemnek,mint mi.Én kétszer kértem meg,hogy szeretnék elmenni barátnőkkel,egyik alkalommal 1 órát késett,másik alkalommal,csak késő este jött,le kellett mondanom a programot,mert nem tudtam megoldani a gyerek felügyeletét.

Úgy gondolom,mindkét félnek jár a szabadság,de kompromisszumokra is szükség van,hogy ne sérüljön a családi élet békéje sem.

Sosem kellett ilyesmin aggódnom. Mi nem szabtunk meg egymásnak semmit. De az a helyzet, mindketten otthonülő típusúak vagyunk, tehát tökéletesen egyezik az életvitelünk.

A férjem tőlem mehetne szórakozni, ha akar és akkor, amikor akar, de nincs rá igénye, úgy kellene kirugdalni itthonról. :D Az alkoholt utálja, tehát kocsmázással egybekötött program kizárva, hiába hívják, más jellegű szórakozásra meg csak velem akar elmenni.

Utoljára a legénybúcsúján volt másokkal szórakozni, ő volt egyedül józan, miután megunta, hogy fő feladatuknak érzik mindenáron leitatni őt az akkor már padlón mászó kollégái, inkább hazajött.

Szórakozni meg fiatalabb, tini korunkban sem járt egyikünk sem. Rémesen unalmasak vagyunk, akik inkább moziba járnak kettesben, vagy kirándulnak. :)

Meg lettem már gyanúsítva azzal, hogy én tartom vissza, házisárkány vagyok meg hasonlók... Persze nagy önérzetes férfiaktól, akik nemhogy kimaradozhatnak, amikor akarnak, az asszony tudta nélkül egyedülálló kolléganőknél alszanak, ahol persze "semmiszex", de azért az asszonyka úgy tudja, havernál alszik. :)

Azt nem tagadom, örülök, hogy ilyen a férjem, de soha egy szóval sem kértem ezt tőle. Ilyen, és ilyen is volt mindig. Teljes szabadsága van, de neki mást jelent a szabadság.