Munka és/vagy család? Hogyan döntsön egy nő arról, hogy mikor vállal gyereket, ha 2-3-at is szeretne? Mennyi időt legyen otthon a gyerekkel/gyerekekkel, és hogyan, ha dolgozni szeretne/dolgoznia is kell? Szerintetek mi az ideális?

Hát három év otthonmaradással (gyerekenként) szerintem ez nem megy.

Akinek fontos a karrierje, az általában később szül (32-35 éves kor előtt először, és valamikor 40 előtt a másodikat), és max. két gyereket vállal.

Azokkal sem marad otthon 3-3 évig, hanem max. egy évig. Ez idő alatt pedig otthon is képzi magát, tartja a kapcsolatot a munkatársaival, besegít, amikor tud...

Máshogy ez nem megy.

Aki pedig 3-4 gyereket akar, és három éveket otthon maradni, az nyugodjon bele, hogy ő főállású anya lesz.

Egyikkel sincs baj szerintem, mindenki döntse el maga, hogy neki mi a fontos.

2-3 gyerek mellet csak akkor tudsz létezni ha gazdagok vagytok,vagy legalább a férjed az és jó a válóperes ügyvéded!

1. "Ezt 2-3 gyerek esetén hogyan lehet kivitelezni úgy, hogy utána ne legyen lehetetlen a munkavállalás?" Sehogy,hacsak nem valami speciális munkakörben dolgozol.Vagy alapítasz saját céget.Esetleg nagyon alja melót vállalsz.

2. "Hogyan lehet így családot vállalni, hogy még viszonylag fiatalon szülhessen az ember lánya, de munkatapasztalat is legyen már, meg persze férj mellé, aki elveszi feleségül?" A férjek többségének társ,szerető és szexpartner kell nem egy leharcolt,fáradt házinéni. A gyakorlatod a munkában semmit nem ér,ha utána 10-15 évre kivonod magad a munkaerő piacról.

Kétféle megoldás létezik.

Feltételezzük, hogy az anyagiak nem játszanak közre, és apuka ott marad stabilan, párkapcsolatban az anyukával, és ő teremti meg az anyagi körülményeket. (Szép is volna, ha így lenne mindig...)

1. Elvégzi a főiskolát/egyetemet, majd gyermeket szül, akivel otthon marad 3 évig. Ekkor mondjuk 25-26 éves a nő, ha minden jól ment. Gyermek mellett még csinálhatott mesterképzést, vagy valami tanfolyamot. Ha a gyerek mehet oviba, akkor elkezdhet dolgozgatni a nő, de az első időkben a sok betegség miatt még nem egy 8 órás melóval kezd. Ahogy nő a gyerek, úgy tud több és más munkát vállalni a nő. Nagyjából 30 éves korára eljut arra a szintre, hogy komolyan foglalkozhat a karrierépítéssel. Persze kérdés, hogy tapasztalat nélkül, gyerekkel hova veszik fel? És milyen munkára? És mennyiért?

2. Suli után dolgozni kezd, megteremti magának, de a pasival közösen a körülményeket, sok sok évet dolgozik, építi a karrierjét. Ezzel sikereket ér el, jól keres, önálló (is lehetne), megvan a gyes-gyed idejére is a keresete. Igen ám, de szül 30-35 éves kora között, amivel kiesik a munkából. (Nem mindenhol, de ez az általános.) Tehát gürizett egy csomót feleslegesen, mert valószínű a munkahelyére ennyi év kiesés után vissza se veszik. Tehát ott lesz mondjuk 33-38 évesen, a gyerek ovis, mehetne dolgozni, de hova? És mit? És mennyiért?

Egyik se egyszerű.

Hát még, ha apuka lelép közben, vagy egyéb dolgok befigyelnek. Nem elég egy kereset, kell a nőé is, stb.

Bármi elképzelhető a mai világban. Sajnos egyik se jó, itt két rossz közül kell választani. Sok esetben a gyerek a karrier elvesztését jelenti a nőnek.

Ha választanom kellene, talán az egyest választanám. Szülj fiatalon (ha van hova, és van kivel vállalni), aztán építgesd a karriered. Aztán reménykedj, hogy a második gyerek (ha lesz) nem teszi tönkre.

En igy csinaltam:

Szultem 22 evesen, otthon maradtam vele 2 eves koraig. Akkor bolcsi es melo. Aztan szultem 26 evesen, most gyeden vagyok jelenleg. Mivel nagy a leepites, ezert a harmadik gyereket 1 even belul szeretnenk letudni. Ezalatt sulizom tovabb, elvegzem a foiskolat es ferjem tud nekem helyet az o munkahelyen utana. De a jelenlegi munkahelyemre is visszavarnak ha ugy dontenek hogy maradok. Es meg 30 eves sem leszek mire ez lezajlik. Utana koncentralhatok a karrierre. Ferjem 24-48as munkarendben dolgozik, varhatoan en is. Igy mikor en dolgozok, o hozza-viszi a gyerekeket, ha o van szolgalatban, akkor meg en.

Nem mindig olyan bonyolult ez :)

Azzal kezdeném, hogy nekem még nincs gyerekem, és egynél többet nem is tervezünk. Csak leírom neked azt, amit az én környezetemben látok. Nem jósolni akarok, nem is ítélkezni, egyszerűen csak ezt látom.

Az tud idilli 2-3 gyerekes családban élni, akinek jól kereső férje van (van minőségi életre való pénz), legalább egy oldalról harcra kész, unokázni vágyó nagymama (mindig kéznél lévő segítség), és a nő nem karrierépítő (az energiáját a családra fordítja, nem a túlórákra és a munkahelyi pörgésre). A többieknél a család széthullását látom, aminek legfőbb oka a pénz és az idő örök harca.

Én csak tervekről tudok írni mert sajnos csak tervek maradnak, nem lesz belőle semmi.

29 éves vagyok.

30 évesen szültem volna az első gyereket, a szülési szabi után (24 hét) vissza a munkába. 34-35 évesen lenne meg a kistesó, és itt meg is álltunk volna. (Szerintem 3 gyerek már sok, és meg is tudtunk egyezni kettőben). Vele is csak a szülési szabit venném ki, majd irány vissza dolgozni. Úgy oldottam volna meg, hogy lenne aki vigyáz a gyerekekre.

Ez lett volna a terv, de ebből semmi sem lesz, mert a természet közbeszólt. Szóval egyáltalán nem lesz gyerekünk.

Nekem 4 gyerekem van, diplomás, karrierista nő vagyok...

Az elsőt 20 évesen szültem, 2 év utan mentem dolgozni, a másodikat 23 évesen, vele is szerettem volna visszamenni 2 év után, de oda ahonnan eljöttem nem lehetett, igy egy évig munka után jártam.

Ezek utan 13 év kemény munka, imádtam, de nem volt könnyű. Sokat dolgoztam, a férjemmel felváltva szaladtunk az oviba, iskolába a gyerekekért, mikor melyikünk végzett hamarabb. Segítségem nem volt.

Aztán úgy alakult, hogy 39 évesen is terhes lettem, őt akartuk, furcsa volt nem dolgozni, szenvedtem is tőle. 2 év utan ismét vissza, és a szabimat töltöttem, amikor váratlanul (véletlenül) ismét terhes lettem...41 évesen.... 42 elmúltam mire megszületett a kicsi..., most 1 éves és ősztől szeretnek dolgozni menni. Nem akarom, hogy a kicsi sérüljön azzal, hogy ilyen pici korban napi 8-10 órára berakom egy bölcsibe. Ha lenne 4-6 órás munkalehetőség, azt már most elvállalnám...

Igy viszont várom az őszt, és addig élvezem ahogy a kicsi ügyeskedik és oviba hordjuk a nagyot (a két legnagyobb már egyetemista egy másik városba, őket hétvégén látom).