Mi az ideális, mennyi szabadságot adjunk a férjünknek?

Egyrészt nem gondolom, hogy megszabhatnánk a társunknak, hogy mikor hova megy, illetve percre pontosan el kéne számolnia az idejével.

Másrészt nem azért fogja megcsalni a másikat, mert túl nagy szabadsága van. Ha szereti, tiszteli a partnerét, eszébe se jut.

Ha nagyon is magához láncolja, na az előbb-utóbb lázadáshoz vezet és akár váláshoz.

A megcsalás nem azért történt, mert a férfi szabad volt; az eleve nem volt egy hűségen alapuló kapcsolat.

Egy házasság bármelyik felének maximális szabadság jár, mert ha valamiben alkalmazkodni kell a másikhoz, az kopromisszumként történik a másik iránti szeretet miatt, nem kényszerből. A másikban való bizalom pedig adott kéne, hogy legyen egy normális házasságban.

annyit amennyire igénye van és nem megy a kapcsolat és a családi élet rovására

ez mindenkinél más !

Ezeknél a kapcsolatoknál az volt az alapvető probléma, hogy nem egymáshoz valóak a felek.

- Az egyik túl ragaszkodó, a másik szabadságra vágyna.

- A másiknál pedig, az egyik fél hűtlen típus. (nem a szabadsága mértéke volt a lényeg)

Senki sem AD kifejezetten szabadságot a másiknak, hanem a másik fél önmaga rendelkezik vele. Aztán hogy ezek mennyire passzolnak egymáshoz, párválasztás kérdése.

Nálunk remekül működik, de nem azért mert a férjem ennyi és annyi szabadságod AD, vagy én ennyit és ennyit KAPOK, hanem egyszerűen mi magunktól vagyunk olyanok amilyenek, és egymáshoz passzolóak.

- Alap mindkettőnknél, hogy ha késünk itthonról a megszokotthoz képest 15 percnél többet akkor megy a telefon vagy egy üzenet.

- Tudjuk ki mikor hová megy és kivel, kb mikor jön haza.

- Nincs hiszti, meg féltékenykedés, ha én egy férfi barátommal találkozom, vagy ha a férjem egy lány barátjával.

- Ha egy 3. fél megpróbál közénk furakodni, akkor az az első, hogy elmondjuk egymásnak. Volt rá példa mindkettőnk oldaláról. Jót röhögtünk rajta és kész. Nem titkolunk el semmit egymás elől, mert abból később ha másképp derül ki, konfliktus lehet. Miért titkolta el? Ha eltitkolta biztos több van a dolog mögött stb... Ezt mi egy az egyben elkerüljük. Nincsenek félreértések.

- Mindenki mehet barátokkal, munkatársakkal ahova akar, csak tudjunk róla, ha bármi történne, hol keressük egymást. Bár ha a férjem barátaival találkozunk, általában engem is visz. Csak akkor nem, ha munka közben látogatják meg váratlanul, akkor nem vagyok ott. Ezt a nap végén szokta elmesélni.

Nálunk így működik, de ez magától alakult ki, mert mindkettőnknek ez az alap. Egymástól függetlenül is. De akik nem bíznak meg egymásban, ott nem fog menni ez a dolog.

Korábbi tapasztalat: Tudom milyen olyan emberrel kapcsolatban lenni aki el akarja/akarta venni a szabadságomat, és köszi de nem. Nála szó sem lehetett férfi barátokról, később már csajos találkákról sem, mert betegesen féltékeny volt mindenkire. Akadályozni nem tudott, tehát elmentem amikor akartam, de utána ment a hisztéria. Ott is hagytam egy idő után, mert amellett hogy marhára elegem lett, még hűtlen, és erőszakos is lett.

Nekem nem kutya a férjem vagy rabszolga, hogy "adok" meg "engedek" neki. Utálom ezeket a kifejezéseket.

A második példában nem azért ment félre az egyik fél - nemtől függetlenül, mert sok "szabadságot kapott", hanem mert ilyen a természete. És ez minden esetben így van. Aki nem ilyen jellem, az ha problémája van, beszél róla, és ha nem megoldható elválik. Aki meg nem megbízható, annak mindegy mennyi szabadideje van, mint engednek vagy mit tiltanak neki, akkor is csalni fog.

" Viszont azt hiszem, ebben a női és a férfi gondolkodás nagyon eltérő tud lenni: mint nő, szeretnénk a férjünk minden gondolatáról, dolgáról tudni"

Ha te így gondolkodsz, akkor oké, de ne vetítsd ki az egész társadalomra, mert hidd el, nem ez a normális hozzáállás. A legtöbb ember társat keres maga mellé, nem droidot, akit a kedve szerint irányíthat és akinek parancsolgathat...

" - azonban tapasztalatom szerint a férjek nagy része valamilyen önállóságra bizonyosan vágyik."

Milyen meglepő, hogy egy érző, felnőtt emberi lény önálló életre és létezésre is vágyik! Elképesztő! Sőt, felháborító! Hát hogy gondolja...??

"Kíváncsi lennél, hogy ahol ez megfelelően működik - mi az a "szabadság", amit a férj anélkül birtokol, hogy sérülne a házastársak közötti normális kapcsolat?"

Tudod mennyi? Amennyire csak szüksége van. Ahogy nőként nekem is...

Olvastam az előttem szóloktól nagyon jó gondolatokat a bizalomról/ összeillő párokról. Igazak.

Amúgy nálunk a párom kissé érzékenyebb ezekre a témák, így kisebb a "szabadság". Ezt tudom, és elfogadom, nem zavar,hogy mindig akarja tudni,hogy hol vagyok, stb. Én úgy érzem nekem kellett is ez a nagyobb "fegyelem", mert előfordult régebben,hogy az exeim előkerültek az életemben, mint "barátok", ami valójában teljesen értelmetlen.

Viszont eltartott egy ideig, míg megszokta,hogy felé is ugyanez az elvárás él, mivel előző házasságában az nem volt divat,hogy megossza az életét a feleségével, mert nem illettek össze, nem is értették meg egymást és ugye el is váltak.

Mi amúgy nem igazán járunk külön szórakozni, nyaralni. (kivéve,ha pont úgy jön ki a lépés) Lehet 15 év múlva fogunk, ki tudja. :) Egyenlőre élvezzük egymás társaságát, és alkalmazkodunk egymáshoz a szabadidős programokban.

Én is arra helyezném a hangsúlyt,hogy ismerjétek meg egymás őszinte szükségleteit és az alapján alakítsátok ki a nektek megfelelő "függést/ szabadságot".

Az ilyen pasi akkor is csal ha éppen fekete inget visel és nem fehéret, nincs indoka:) a maradék pár darab meg élvezi a sárkány asszonyt:D

Kell a szabadság mindkét félnek, szeretem a párom, szeretek vele lenni, de bizony jól esik néha egy-egy estét magányosan tölteni egy jó film és finom nasi társaságában!

Az, hogy mennyi szabadságot igényel a másik, egyénfüggő.