Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak nekem fordul fel a gyomrom az ilyen magas mértékű képmutatástól?
Itt gyakorin (is) tapasztalom, hogy van egy tábor, aki a házasság témakörénél a szerelemről, szeretetről és bizalomról papol. Hogy ugyebár anélkül értelmetlen egy házasság. Csak az a fontos, hogy bízunk vakon és szeressük egymást.
Hát én nem tudom miért kell leszólni azt aki esetleg a rózsaszín köd és a tanmeséknél egy kicsit tovább lát és esetleg nem szeretne évek múlva arra ébredni, hogy kisemmizték. És akkor itt el is érkeztünk a második táborhoz, akik az elváló vagy válni lészülő feleket látják el hasznos tanácsokkal, eső után köpönyeg alapon, mert ők is ugye úgy rohantak bele a házasságba, hogy élete végéig csak őt fogja szeretni és minek tovább gondolkodni a mánál?
Én már gyerekként is hatalmas hazugságnak éreztem ezt az egész képmutatást, amit a felnőttek oly profi szinten űznek. Hablatyolnak itt a bizalomról és a szerelemről, és pár év vagy évtized után pedig a másikat egy kanál vízbe is megölnék. Bár akkoriban még a meséken éltem én is, de egy ekkora tündérmesét így benyalni, felnőtt fejjel...
És milyen vemhesen támadják az emberek akik esetleg megmaradnak a realitások talaján. Teszem azt bebiztosítják a jövőjüket, vagy nem szerelemből (barátként) házasodnak.
Pedig ha azt vesszük, hogy 10-ből 5 végződik válással, a maradék 5 ami egybe maradt abból is legalább 3 csak a gyerekek és közös javak miatt marad meg... nem pedig a fene nagy szerelem és bizalom miatt... akkor mégis ki a vak? Ki az akinek nem való a házasság?
Igen elvált szülők gyereke vagyok, igen főként a rossz példák vannak előttem dögivel (bár vannak szépek is amit az 1 kezemen össze is tudok számolni).
És mégis az van, hogy aki előre mer gondolkodni annak nem való a házasság, mert hogy merészeli, hogy nem rózsaszín vattacukornak képzeli az életét! És miért nem feltétlen megadással és szerelemmel házasodunk mert az összes cseszett mese szerint ez hozza meg nekünk a boldogságot...? (... és később a pereket és a harcokat a gyerekért, amibe azok belerokkantak, és az ügyvédek új villáját)
Nekem egyszerűen ettől a gondolkodástól a gyomrom is felfordul! És amilyen álszenten áll a társadalom ehhez a témakörhöz.
válasza:Szerintem a szerelemből való házasodás nem zárja ki az észt :)
Legalábbis nálam. Attól, hogy szerelmes vagyok még nem csinálok hülyeségeket. Látom a másik hibáit, legfeljebb elfogadom.
Volt olyan barátom (első nagy szerelem) aki nagyon odavoltam, de láttam hogy milyen (illegális ügyei voltak), ezért amikor megkérte a kezem, akkor nemet mondtam. Mert tudom, hogy most vagy elvált anyuka lennék vagy járhatnék látogatóba a börtönbe, vagy ki tudja mi bajunk lehetett volna a dolgai miatt.
Vagy olyan is volt, hogy nagyon-nagyon szerettem valakit, de ő meg nem akart dolgozni, csak úgy, nem volt semmi baja, de kényelmesebb volt neki, ha valaki eltartja. Hát vele is szétváltak útjaink.
válasza:Az olyan emberekre mondják hogy érzelmileg sérült, mint te.
Neked hiába magyarázná el bárki is, hogy bizony létezik a szerelem, és létezik a tartós házasság, úgysem hinnéd el. Te a rossz tapasztalataid miatt csőlátásban szenvedsz és mindenkit aki ennek az ellenkezőjéről akar meggyőzni, élből elhajtasz. Az érzelmi sérülés képtelenné tesz a másikban való feltétlen bizalomra, mindig gyanakvó leszel és mindig azt fogod várni, hogy mikor történik már valami rossz. Ez pedig szépen meg is mérgezi minden kapcsolatodat, mert hosszútávon nem lehet ilyen emberrel élni.
válasza:Ismerek olyanokat, akik 40, 60 évnyi házasság után is töretlenül bíznak egymásban és ugye nem gondolod, hogy ennyi idő után ez a rózsaszín ködről szól?
De ismerek olyanokat is, akiknél dúlt a love ezerrel, 3-4 év után meg szétmarták egymást.
Az emberek nem egyformák, a kapcsolatok nem egyformák.
De azért ne tartsuk már képmutatónak azokat a párokat, akik között évtizedek óta működik a bizalom!
Hát örülök, hogy ennyire ismersz kedves második... biztos a sérülésem miatt van az, hogy az összes velem egykorú barátaim közül az én kapcsolatom az egyetlen ami tartós és stabil.
Nem, nem keresem folyton a hibát, a kapcsolatunkban és a másikban. Inkább megbeszéljük ha valami bajunk van.
De nem áltatom magam azzal, hogy az ember nem változik és amiben most szépen egyetértünk vagy meg tudjuk beszélni azt később nem.
Lehet majd pl beleszeretünk valaki másba, vagy jön valami csapás ami szétszedi a kapcsolatot és utána és élnünk kell tovább.
Szóval bizonyosan nem a hatalmas lelki sebeimnek köszönhetem, hogy már majdnem egy évtizede együtt vagyok a párommal. Szeretetben és tiszteltben.
Kedves 3-as itt valami probléma van vagy a fogalmazásommal vagy a szövegértéseddel...
Mint említettem én is ismerek olyan párt 16 évesen házasodtak és együtt öregedtem meg. Nincs is ezzel semmi problémám. Örülök, hogy ők legalább megtudták tartani az esküjüket.
Nekem attól fordul fel a gyomrom, hogy ha valaki szeretne a jövőjére gondolni és teszem azt felveti a házassági szerződést (legyen a pár szerelmes vagy sem) vagy esetleg két barát házasodik össze, mert nagyon jó párost alkotnak együtt és már nem várnak a szerelemre... akkor jön az, hogy nekik nem való házasság, mert hol a bizalom a szerelem? Az ilyeneknek felesleges a házasság, mert e kettő nélkül hamvába hal a dolog.
Pedig én ezekben az emberekben semmi kivetni valót nem találok. És mégis jön mindenki a magas röptű dumájával főleg ha már pár válással a háta mögött áll, hogy még nevetségesebb legyen a dolog.
Nekem ez a képmutatás!
válasza:Ha már majdnem tíz éve szeretetben és tiszteletben együtt vagy a pároddal, akkor miért nem a saját boldogságodra koncentrálsz, miért kell másokkal foglalkoznod és másokat szapulnod?
Nem tűnsz egy kiegyensúlyozott személyiségnek.
válasza: válasza:Ha már a házassági szerződésnél tartunk, vannak esetek, mikor látom értelmét, pl. az egyik félnek van családi vállalkozása, vagy nagyon nagy a keresetek közti különbség, mondjuk az egyik fél milliókat keres.
A házassági vagyon viszont külön vagyon marad, a családi örökség külön vagyon marad. Tehát ha kb. azonos keresetű felek házasodnak, akik együtt építik fel az életüket és csak azért kötnek szerződést, hogy ha esetleg 20 év múlva elválnak, nehogy az egyik egy konyhaszékkel többet kapjon, arra én is azt mondom, hogy akik ennyire félnek, szerintem azoknak jobb a sima együttélés. Persze mindenki maga dönti el, de én ha az utóbbi módon gondolkoztam volna, inkább az együttélést választottam volna, lehet boldogan, szeretetben élni úgy is és nincs annyi papírmunka.
válasza:Kicsit elsiettem:
"A házassági vagyon viszont külön vagyon marad" Ez a házasság előtt szerzett vagyon akart lenni. :)
válasza:"...milyen VEMHESEN támadják az emberek..."
LOL!! :DDD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!