Egy komoly házasságban/kapcsolatban megtudtad bocsájtani hogy megcsalt életed párja? Mi változott utána? Másabb lett a kapcsolatotok? Megbízol benne ugyanúgy vagy azért vannak fenntartásaid?

"Egy komoly házasságban/kapcsolatban megtudtad bocsájtani hogy megcsalt életed párja?"

Nem tudtam egy idő után már. Amúgy az első megcsalás után már nem életem párja...

Mi változott? Semmi, vagyis benne semmi, bennem összedőlt egy világ, de próbáltam továbblépni. Egy ideig próbáltam megbízni benne, de aztán nem bírtam és el kezdtem utána kutatni és találtam dolgokat, tehát megint megcsalt.

Megtorlásként bulizni jártam, amit ő megpróbált tiltani. Ott csókolóztam egy fiúval, de még ezt a kis csókot is megbántam... Egy ideig tengődtünk, aztán végül sikerült megszabadulni tőle.

Anno az egyik barátom 5 év után megcsalt. Félve vallotta be és esdekelt bocsánatért. Na jó, mondom, hát megbánta meg minden.

Igazából szerintem ő zavarodott ebbe jobban bele, mert

csomószor megvádolt, hogy én nem bízom benne...de azért felbátorodva csinálta tovább a simliskedést. Nem tudta magát hová tenni.

Szóval egy évet még végigkínlódtunk, aztán sikerült úgy megsértődnie, hogy elköltözött.

(Azon sértődött meg, hogy kiakadtam, mikor közölte, hogy elmegy ugyan oda ugyan azzal az emberrel, ahol törtét a dolog...persze jött a nem bízol bennem szöveg. Na ja, végül is igaz. De mindennek van határa na.

Igazából aztán örültem is, hogy elköltözött, előbb kellett volna.)

Igen, meg tudtam. De nagyon nehezen.

Nem toroltam meg semmivel.

Eljártunk párterápiára - az első pár alkalom kész katasztrófa volt. Úgy éreztem, nem is ismerem a férjem. De hosszú távon megérte.

Ennek már lassan 5 éve. Működik a kapcsolatunk.

A megcsalás utáni első 3-4 hónapban csak tengődtünk. Ha nem vagyunk házasok és nincs gyerek, biztos elhagyom. De a párterapeuta ráébresztett, hogy nem véletlenül ő a férjem, nem véletlenül vele vállaltam gyerekeket.

Fenntartásaim már nincsenek. Sokat beszélgetünk azóta, eljárunk kettesben is, mindketten kevesebbet dolgozunk. Nem tudom szépen megfogalmazni, de "máshogy" kommunikálunk, mint a terápia előtt. Sokkal kevesebb a félreértés, a sértődés, a hiszti.

Szerintem rengeteg kapcsolat túlél egy megcsalást, mert azt szokás mondani, mostanában mennyi a megcsalás. De ez nem újkeletű dolog, régen is ugyanennyi volt, csak a család bírt nagyobb értékkel és lenyelték a békát. Hogy most mi a jobb, elválni vagy megbocsájtani a sokak szerint megbocsájthatatlant, azt mindenki döntse el maga.

Nekem az a véleményem, hogy egy kósza numerát meg tudnék bocsájtani, de egy viszonyt, ahol érzelmek is vannak, vagy azt, hogy folyamatosan csalnak más-más nőkkel azt már nem.

Jelenleg tengődük. Szerintem nem sokáig. Olyan, mint egy idegen. Nézem-nézem és várom, hogy érdekeljen, de nem érdekel mi van vele, mit csinál, kivel van.

Amúgy rendes, kedves, türelmes, várja a csodát - tőlem.

Már sok verziót kipróbáltam/tunk, hogy életben tartsunk 8 évet (amiből 6 hónap rendkívül sz*r volt - ez a 6 hónap eredményezte a gondot is). Kezdek kifogyni az ötletekből.

Állítólag felnőtt ember nem menekül, hanem megoldja a helyzetet. Próbálom. Legrosszabb esetben feltartott kézzel kilépek a helyzetből, mert menthetetlen.