Ti mit tennétek a férj helyében? Szerintetek van olyan normális férfi, aki erre nemet mond?

Fogadná el a fene ha így is jól keres és jó a munkakörnyezet a jelenlegi cégnél, biztos állása van.

Bizonytalanért nem adnám fel a megszokottat, ha egyébként nincs rá kifogásom.

Két interjú után el tudja dönteni egy "normális férfi", hogy mi legyen.

A kedves családotok meg csak a számokat látja, - szóval, helyesen - ne ők döntsék már el.

Szimpatikus nekem, hogy támogattad volna a váltásban, és mégse hisztizel, hogy maradt.

Én is mennyi tanácsot kaptam már... mit kéne csinálnom, e helyett - de nekem meg ez az egy szem életem van, majd beosztom.

"Én dolgoznék egy picit többet, hogy minden évben el tudjak menni két hétre a családommal a Bahamákra."

Érdekes meglátás. Naponta, de hetente biztosan több órától megfosztja magát, amit a családdal tölthetne egy nem fix munkaidő mellett, mindezt azért, hogy évente egyszer 1-2 hétig luxus körülmények közt legyen egy távoli helyen. De ugye kinek, mi a fontos...

Egy egyedülálló embernél érteném, de családosnál ez önző szemléletmód.

A rugalmas munkaidőt én nem úgy értelmeztem, hogy nem kell dolgoznia. Ideális esetben a gyerekek iskolában vannak, utána különórákon és sportfoglalkozásokon. Anyuka is dolgozik. Így a napi 8-10 óra egyébként is elmegy. Az én értelmezésemben nem kéne jelentősen kevesebb időt töltenie a családdal.

Arról nem is beszélve, hogy általában a családdal való időtöltés azt jelenti, hogy mindenki ül a szobájában és TV-zik. Ideális esetben együtt nézik a VV7-et. Nem hiszem hogy akkora nagy önzőség lenne egy órával kevesebb TV két hét Bahamákért. De itt a Bahama csak egy szélsőséges példa volt. Azt is mondhatnám, hogy a gyerek mehet a Harvardra. Havi plusz kétszázból rengeteg mindent lehet csinálni, és igen, szerintem ennyi pénz megéri a családdal töltött kevesebb időt.

Csak egy kiegészítés, az alacsony/közepes jövedelmű családok gyakran az egekbe magasztalják a család és az együtt töltött idő fontosságát (persze a fentebb említett minőségi paradoxon jelen van), szemben a pénzzel. Pedig a pénz nem jelent mást, mint lehetőséget. Mondhatnám azt is hogy szeretettel nem lehet jóllakni, de hogy ne legyek ennyire sarkalatos, nagyon jó dolog ha a gyerekedet tudod taníttatni, ne adj isten egy jó egyetemen. A pénz csodákra képes. Ez szerintem nem önzőség.

"Arról nem is beszélve, hogy általában a családdal való időtöltés azt jelenti, hogy mindenki ül a szobájában és TV-zik."

Szomorú,de nagy igazságot modtál 25-ös.Nekem több kapcsolatom,meg 1 házasságom ment tönkre emiatt.Ezért tök felesleges együtt lenni,egyedül is tudok Tv-t bambulni,vagy netezni :( Sajnos a legtöbb férfit tényleg semmi más nem érdekel.

25: Ja, ha neked a tévénézés a családi élet. Bocsánat, én normális, minőségi családdal töltött időről beszéltem, nem tévénézésről. Nekünk tévénk sincs. :) Ezt nem cserélném be a Bahamákért.

De 470 ezerből, plusz az anya fizetése szerintem telik nyaralásra így is, ahol szintén együtt lehet a család.

"Mondhatnám azt is hogy szeretettel nem lehet jóllakni, de hogy ne legyek ennyire sarkalatos, nagyon jó dolog ha a gyerekedet tudod taníttatni, ne adj isten egy jó egyetemen. A pénz csodákra képes. Ez szerintem nem önzőség."

Ez igaz is lenne, ha jelen esetben nem 470 ezer vs. 650 ezer forintos fizetésről lenne szó. Nekem ne mondd, hogy 470 ezerből nem lehet taníttatni a gyereket, és nyaralni menni. Ennek töredékéből megteszik más szülők.

Ez nem az a szint, ahol lemondás van. Ezen a pénzen felül az a 200+ már csak luxusra kell. Ami nem éri meg azt az áldozatot, amit a munkaváltás miatt hozott volna a kérdező férje.

Itt most nem arról van szó, hogy ott hagyja-e a nettó 100 ezres fizetést egy 650 ezresért.