Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menjek vagy maradjak? Vele és a családjával, vagy egyedül anyámmal?
Elég bonyolult a helyzetem, próbálom röviden leírni. Márciusban lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk a párommal, közben nekem megy a válásom is. Szinte az elejétől fogva itt lakom náluk. A problémám a családjával van főként, ha vitázunk majdnem mindig ezen. Az anyjával lakunk egy házban, egy szoba a miénk, a többi mind közös. A ház egybe van építve a nővéréék házával (ők négyen vannak, 2 felnőtt gyerekükkel). Közös az udvar, és szinte minden. A legnagyobb bajom, hogy bármit csinálok semmi nem jó, főleg az anyjának. Próbáltam úgy csinálni mindent ahogy elvárják tőlem, de már belefáradtam. A takarításba állandóan beleszól az anyja, ő tisztaság és rend mániás szinte, én csak akkor szoktam, ha ő nincs itthon. Utálom kerülgetni, ezért a konyhában is csak akkor főzök, ha nincs itthon (ez nagyjából heti két alkalom). Állandóan ott ül, ott nézi a tévét (szappanoperákat), és állandóan beszél. Már nem bírom hallgatni! Hétvégén pedig, még feljön a bátyja is, aki egy undorító ember, kiabál, káromkodik, és állandóan csak veszekednek. Minden hétvégén ez megy!
A párom nem hajlandó innen elköltözni, most szombaton is ezen vesztünk össze. Eddig együtt dolgoztunk, és itthon volt mikor én is, de most munkahelyet váltott, ahol 6-18-ig dolgozik, én meg itt rohadok. Tudom hogy azért csinálja, hogy legyen pénzünk, és szeretnénk megcsinálni a tetőteret. Tényleg nagyon sokat tesz értünk, a gyerekeimet is imádja, és ők is őt.
De egyszerűen nem bírom a családjával tovább! Nem normális dolog szerintem, hogy minden nap ezen rágódom. Az előző kapcsolata is erre ment rá, a lány 13 év után hagyta el, a családja miatt.
Nagyon szeretem őt, még akár gyereket is szülnék neki, mert ez a legnagyobb vágya. De nem tudom mitévő legyek.
Elvált nő vagyok kisgyermekkel és én nem tűrném ezt a helyzetet, de kisgyermekes anyaként sem költöznék be egy pasi anyjához!
Kérdező: miért azon rettegsz elsősorban hogy egyedül maradsz (na és?) és nem azon, hogy a jelenlegi élethelyzet, tér, kapcsolatok stb. milyen romboló és lélekölő neked és a gyerekeidek?
Ha felelősségteljes, önálló, felnőtt nő vagy, akkor nem kell kiszolgáltatni magad - és ami a legrosszabb, a kis gyerekeidet is! egy pasinak és a családjának, nem is értem, hogyan lehet ez neked opció, hogy még odaszülsz???
Nem vagytok házasok, oda vállalnál gyereket a semmire és majd ha megromlik a kapcsolatotok (lehet éppen a sok feszültség vagy az "anyós" miatt- aki neked most senkid) akkor már 3 gyerekkel mész világgá?
Ennyire nem lehetsz nőként, anyaként kapcsolatfüggő és önállótlan! Semmiképpen nem mennék bele egy ilyen szituációba, ennél egy albérlet is jobb csendben, nyugalomban.
Ha pedig ebben a helyzetben te attól rettegsz, hogy nem lesz fasz(i) az életedben, akkor nagyon nem tudok veled együttérezni.
A jelenlegi lakhatásod későbbi jogi következményeit, a keresményednek más tulajdonába való beleölése helyett (anyja által haszonélvezettel terhelt ingatlanában gondolom!) inkább egy picit a gyermekeid és a saját érdekeidet és a párkapcsolatod minőségét helyezd előtérbe. Ha annyi sok időd van unatkozni otthon, akkor lapozd fel a ptk-t is és olvasd el az öröklést, valamint az élettársi kapcsolat megszűnésével kapcsolatos elszámolásokat. Sokat okulhatnál ebből is.
Mi visz rá egy többgyermekes anyát erre?
Kérlek, ha van benned egy cseppnyi tartás és felelősségérzet, akkor inkább ne "vállalj babát" a semmire, az "anyósod" nyakára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!