Nálatok volt ilyen a gyerek (ek) születése után? Hogyan kezeltétek? Változott végül a dolog?

En is mindig kiszolgálom a férjem. Mondjuk en vagyok a kajafelelős, szóval en főzök, teszek a tányérra, beviszem neki stb. De o minden másban segít. Mos, porszivozik, port torol ha kell stb. Mondjuk mindketten dolgozunk, szóval ez igy fair sztm. Nekem ez nem teher, akkor sem volt mikor itthon voltam, sőt! Amikor itthon voltam akkor szívesen csináltam mindent, volt ra idom is es végre tok szep rend volt meg tisztaság , nem kellett kapkodni meg fáradtan takarítani meló utan meg hétvégén.

Sajnos mindig így volt nálunk. Szerintem kicsit próbáld rávenni, vagy ne foglalkozz ha így viselkedik. Had szedjem elő mindent magának. Apum is ezt csinálja, mert észrevette, hogy velem lehet, mert gyenge vagyok ahhoz, hogy visszaszóljak. 41 éves ő, én 21. Hát mit ne mondjak... karácsony előtt tele volt az asztal, főztünk anyuval, ő meg kijött, hogy kellene egyen. Végignézte az asztal mellett, míg letakarítottam az asztalt, elétettem a terìtőt a tányért, kihordtam a kaját, aztán leült. Arról ne beszéljünk, hogy minden este velem vetteti meg az ágyát, holott nem beteg, sőt most nem is dolgozik ilyenkor télen. Anyum nem foglalkozik, mikor én nem vagyok itthon, akkor maga intézi.. ne hagyd szerintem, majd max a lányotok is így, mert milyen jó, hogy 2 nő van a háznál.

9-es, de mondd meg, miért így természetes. Kérdező dolgozik otthonról, plusz ő látja el a babát. Ez így együtt lehet (nem derül ki), több meló, mint amit a férje csinál. Miért ne eshetne jól a nőnek néha, ha a férje teritene, tálalna? Mert nő? Masodrangu???

Nem, ez szerintem sem kiszolgálás, ha valakinek az derogál, hogy fogjon egy merőkanalat és átmerje vele az ételt a fazékból/tálból a tányérba, akkor szerintem ott a háttérben más gondok vannak. Az egész feladat kb. 3 másodperc/fő, és soha nem éreztem ettől magam megalázva. Egyébként ismerek olyat személyesen, akinek szintén ez nagyon bántó dolog és nem is szed senkinek ételt, gondolom ez valami otthonról hozott minta. A magam részéről jó nagy baromságnak tartom. Teljesen mindegy, hogy ki szedi ki az ételt. Lehet, amúgy van olyan néha, hogy a férjem szed, annyira nem érdekel, hogy nem is foglalkozok vele, mondjuk 20 esetből 19-szer biztos én szedek, mert amikor eljutok a terítésig, akkor ő még netezik, tv-t néz, csak akkor szólok neki amikor tálalva van. És egyáltalán nem vagyok itthon kiscseléd. Csak egyszerűen nem fogom főzésre, terítésre, mosogatásra bírni a fáradt férjemet. Hétvégén tudunk együtt főzni akár, az más, de nekem jobb, ha nem kell alkalmazkodnom hozzá főzés közben.

Akkor mi lenne ha megbeszélnéd a férjeddel, hogy mosogasson ős is néha, vagy akár minden második nap. Ennél jobb ötletem nincs.

az en ferjem is besegit sok mindenbe, de a fozes, konyha az en dolgom, mindig en csinalom, nekem mar fel sem tunik, ezt a mintat kovettem.

Kérdező, egyezünk meg abban, hogy te magad sem tudod minek, de csak úgy kiírtál egy kérdést!

Én egyszer éltem egy francia családnál. Ott a nő időben lényegesen kevesebbet dolgozott, mint a férfi, tehát a férfi akár el is varhatta volna a kiszolgálást, de nem tette. Nagyon jó házasság volt. Minden este, amikor a férj hazajott a munkából együtt kipakoltak a grill készletet, szeleteltek a húst, salátát, közben beszélgettek, boroztak, olelgettek egymást, pedig nem voltak már fiatalok. Majd együtt evés, együtt elpakolas, együtt tvzes. Nekem azóta ez az etalon. És azóta - ezért bocsánat - , alpári dolognak tartom, ahogy két ember egyszerre hazatér a munkából, az egyik leul, bekapcsolja a tvt, felteszi a lábát, a másik viszont főz, kiszolgál, majd míg a másik megint pihen, addig mosogat. Mert akkor mit csinálnak együtt?