Mit csináljak a férjemmel, ha nagyon gyerekes én meg féltem az egészségét?

Nálunk én vagyok a gyenge láncszem ilyen szempontból.

A férjem többször mondta, hogy ezen változtatni kell, de nem érdekelt. Amíg én magam nem akartam, semmi nem használt. Végül az győzött meg, hogy kicsit jobban figyeltem a környezetemre. Elfogadtam, hogy enm mindig leszek 20 éves, és most hiába érzem úgy hogy ezek a dolgok nem hatnak rám, hosszútávú hatásai attól még lehetnek. És nem mindegy, hogy 56 évesen a gyerekeimnek kell gondoskodniuk rólam, vagy én tudok majd segíteni nekik az unokákkal.

Szóval az első lépés a probléma felismerése. Mi ekkor összeírtuk, hogy 1 hónapban mennyi szemetet fogyasztok és ez mennyibe kerül. Aztán kitűztük a 30 napos tervet: van egy keretem, ha az elfogy, így jártam. Az első hónapok nehezek voltak. Nekem főleg a chips meg az energiaital elhagyása esett nehezemre. Volt, hogy csaltam, elismerem. De utólag nagyon megérte :-) A férjem sokat segített; igaz, veszekedtünk is :-(

Felnőtt emberből is ki tudja váltani a "csakazértse" dacot ,ha állandóan b@.szogatják. Te annyit tudsz tenni,hogy otthon egészségesebben főzől,de ne anyáskodj állandóan felette.Nevetséges,akárhogy károsítja magát,egy 30 éves embernek nem lehet megmondani mit egyen .

Ha téged ez nagyon zavar,megvan a választásod,hogy otthagyd , vagy egyszer normálisan elmondod neki a véleményed,hogy zavar és félted az egészségét. De ennyi,nem a gyereked .. és pontosan azért nem hajlik KICSIT SEM a változás felé mert mindig ezt hallgatja tőled . Én sem tűrném,hogy viccesen meg mérgesen akarjon a pótanyukám megváltoztatni .

Hát most nem azért, biztosan le leszek pontozva nullára, de akkor is: én hülyét kapnék, ha egész nap ilyesmivel b.@sztnának. Én is sokszor összeeszek mindenféle szart, ennek ellenére 50 kiló alatt vagyok (nő vagyok nyilván). Tudom, hogy nem jó, nem egészséges, dehát finom, na. A falra másznék, ha a férjem egyfolytában piszkálna, hogy ne egyek csipszet, ne egyek csokit, ne mekizzek, egyek natúr húst zöldséggel. Az a különbség, hogy én kerek-perec megmondanám, hogy szálljon le rólam, felnőtt vagyok, azt eszek, amit akarok, és nem dugdosnám a csokipapírt, meg titokban mekiznék, én ezt látom inkább gáznak, mint egy rossz gyerek az anyja előtt...

Én értem, hogy félted az egészségét, tényleg, de ő férfiból van, ha cseszteted, már csak dacból is folyton csokival meg sajtburgerrel fogja tömni a fejét. Tényleg csak annyit tehetsz, hogy otthon egészségesebb kaját raksz elé, de azzal nem fogsz tudni mit csinálni, hogy ő magának mit vesz napközben, ha a fejed tetejére állsz, akkor sem. Viszont a b.@sztatást meg fogja unni egy idő után. Tényleg elhiszem, hogy idegesít, de felnőtt ember, nem egy taknyos kölyök, akit lehet rendszabályozni, így egyszerűen nem tudsz vele mit csinálni, hagyd békén.

Az egészségtelen táplálkozás nem csak súlygyarapodást okozhat, hanem súlycsökkenést is. Nincs igazán tápértéke az ételnek és így nincs miből építkezni sem, no meg a hormonrendszer egy idő után felborul és a pajzsmirigy túl- vagy alulműködik.

Sajnos nehéz mit kezdeni a helyzeteddel, bár maximálisan igazad van.

Esetleg köthetsz vele üzletet: elmegy egy vérvételre (én is félek tőle, de maximum fekve vesznek vért, aztán ájulhat, ahogy akar) és ha rendben van a vérképe, akkor nem szólsz többet, de ennek fejében fél évete vállal egy ilyen vérvizsgálatot.

Ha rossz a vérkép, akkor pedig a háziorvosával lehetne beszélni, hogy mi a helyzet és a szokásosnál kicsit mélyebben menjen bele a vérkép elemzésébe, lehetséges szövődményekbe. Szakembertől jobban elfogadják ezek az indokokat az emberek, mint hozzátartozótól.

A férjem egyébéknt lustaságból eszik szarokat. Rohangál egész nap a városban, kivárja, amíg nagyon éhes lesz, aztán az első útbaeső ételt megeszi. Ami persze gyorskaja.

Az energiaitalt akkor hagyta abba, amikor néhány évvel idősebb kollégák mondták, hogy nekik vese-, gyomor- és szívpanaszaik lettek, majd saját magán is kezdte tapasztalni.

Az étkezésnél az billentette át, amikor terhességi cukor miatt (nálam genetikai, mert 50 kg voltam akkor és egézségesen étkezem) dietetikushoz kellett mennem. Bejött velem, és egy órán át hallgatta, hogy mi miért fontos és terhességen kívül is miért hasznos az a diéta, amit előírtak nekem.

Eleinte szolidaritásból csinálta velem (csokit és egyebeket meg kitiltottam a lakásból), aztán kezdett jobb lenni a közérzete, kicsit fogyott is és sokkal több energiája lett. Ekkor látta be, hogy tényleg sokat számít az, hogy mit eszik.

Ha más nincs, egy dietetikushoz vidd el, akár úgy, hogy magadnak szeretnél diétát, de kísérjen el.

Jaj, a kilók. BBC-t valaki nézi? Tudom, mindenki. Akkor nyilván láttátok, mikor a teljesen normális kinézetű pasi elment megnézetni magát, és bár nincs elhízva, azt mondták neki, hogy belül olyan zsírosak a szervei, mintha túlsúlyos lenne.

Beírjátok, hogy BBC Michael Mosley kiadja a pasast.